Jó sokáig lustálkodtunk. Először kiengedtem Mannát, majd elgurultam a Dabi Vegyesboltba a félretett fél kárpát kenyérért és egy 100 grammos holland kakaóért a diótortához.
Most hogy nincs velünk Áron, csak visszafogottam reggelizünk. Reggeli után elkezdtem a sorkapocs szerelését a huzikába. Nagyon alakul a rend az elektromos szekrénynek kinevezett részen.
Végre nekiláttam a Scenic csomagtartó kiürítésének és kitakarításának, mert valamilyen lé belekerült és ettől nem csupán szaga lett a dolognak, de a rozsda is marta a festetlen csavarokat.
Nekiláttunk a diótorta készítésnek, hogy holnap, amikor Péterék megérkeznek, kényeztethessük őket.
Megpróbáltam összegyűjteni az avart a kertben, de az a fránya lombszívó folyton eldugult. Möci szerint gyorsabban menne, ha elővenném a sok száz éve kitalált gereblyét és azzal húznánk össze a leveleket. lombokat.
Úgy látom, hogy nem bírunk el a kerttel és a termésével. Pakoljuk ide, pakoljuk oda, csak az elfogyasztásával nem boldogulunk. Mielőtt elhagynánk a bázist, két rekesszel megint feltettünk az istálló padlására. Azért három rekesszel még megterheltük a csomagtartót.
Felhívtam Csabit, hogy mikor ér haza, mert szeretném, ha együtt vacsoráznánk. A vacsi leves, kövön sült baconbe csavart csirkemáj saját készítésű savanyúval. Nagy sikere volt mindennek, azután Csabi már sietett is a dolgára. Möci még megpróbált érdeklődni, hogy hova és kivel megy, de Csabi határozottan azt mondta, hogy ez csak az ő dolga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése