Az Aprilia lejut Dömsödre

Az első dolgom az volt, hogy online kössek egy éves KGFB-t a moci-ra . A visszaigazolást ki is nyomtattam, hátha már azt is elfogadja az igazoltató rendőr.

Reggel azon vesztünk össze Áronnal, hogy még mindig nagy a rendetlenség a szobájában. Azt találtam neki mondani, ha nem csinál rendet, akkor nem mehet az iskolába. Ez egy picit hatott, mert azonnal nekilátott a szobájában lévő rumlit felszámolni.

Közben felhívott Z. Gábor, hogy a levelemre válaszolva elmondja, miként lehet a kertek alatt (az 51-es út nagy részét elkerülve) eljutni Dömsödre.

Úgy indultam el az okmányirodába, hogy akkor mehet a suliba, de amikor hazajön, folytassa a rendcsinálásté

Az okmányirodában hamar elküldtek, mert se az Áron ideiglenes személyije, se a meghatalmazás nem volt nálam. Azt mondták, hétfőn újra jöhetek.

Hazafele menet, már azon töprengtem, miknek kell megfelelnem, ha a Dömsöd, Középső út 123-ig mindenféle fennakadás nélkül szeretnék a robogóval eljutni.

Útközben hazafelé vettem 5 liter 95-ös benzint és egy flakon Mol 2T olajat.

Jól felöltöztem, minden esetre jobban, mint tegnap este . A 95-ös ólommentest mind beletöltöttem a tankba és elindultam. Mindvégig 60 és 80 km/ó sebességgel mentem és óvatosan vettem a kanyarokat. A moci kitűnően viselkedett.

Az 51-est elkerülve, szinte a kertek alatt (Halásztelek, Tököl, Szigetcsép, Szigetszentmárton, Ráckeve) mentem, hogy elkerüljem a kamionok leszorítási kísérleteit. Több, mint kétórai motorozás után megérkeztem Dömsödre.

Először a Ferikéékhez mentem, hogy bemutassam az újdonsült szerzeményt. Ferike és Peti is megcsodálták és az volt a véleményük, hogy az árát megérte.

Gabika nem nagyon örült, hogy a Ferikének ezzel újabb munkája lesz, de eltűrte.

Beálltunk a mocival Az udvarukba és a Feri kivitt a buszmegállóhoz.

Hazafele a buszról felhívtam Áront, hogy úton vagyok, és az lenne jó, ha mire hazaérek, már mindent levinne az autóba.

Majdnem három óra lett, mire hazaértem, de Áron addig természetesen semmit nem vitt le az autóba.

Gyorsan összepakoltunk és Mannával együtt mindent levittünk, Katikának búcsúzóul a szökésben, csak annyit mondtam, ha tud, tolasson be a lakásba és próbálja meg eltakarítani mindazt, amit hátrahagytunk.

A TESCO-ban nagyon céltudatosan és hamar végeztünk, de mire leértünk a bázisra, addigra ugyancsak hat óra lett.

Útközben érte Áront a Nagyi hívása.

-           Áron, hol vagy most?

-           Nagyi, az autóban ülök, útban vagyunk Dömsöd felé.

-           Nekem miért nem szóltatok, hogy mentek?

-           Nagyi, tegnap hívtalak, hogy gyere velünk és azt beszéltem meg veled, hogy erről majd holnap (azaz ma) reggel felhívsz minket.

-           Akkor én most befejeztem – és ezzel letette a telefont.

Mindent behordtam. A bázison Áron nekilátott az Internetes feladatai elvégzésének és én is megírtam a nap történéseit. Manna birtokba vette a terepet.