Időelcsúszás

Áront nehezen tudom kimozdítani az ágyából, és amikor az sikerül, akkor azonnal leül a számítógép elé. Egyedül a „tálalva a reggeli”- vezényszóval sikerül lecsalogatni az emeletről.

Nem csinálok nagy reggelit, mert lassan dél van.

Azt találtam ki, mivel itt Dömsödön, most nagyon szomorkás az idő (be van borulva, szemerkél az eső és hideg van), hogy Áron hívja fel a Nóra nagyit és beszélje meg, hogy vele fogunk nála ebédelni. Két órába tellett, amíg elértem, hogy telefonáljon Nóra nagyinak. Arra, hogy Nagyinál nincs mit enni, megnyugtattuk, hogy azt mi viszünk. Áron azt ígérte, hogy 3-ra nála leszünk.

Amíg Áron Internetezett kimentem és elültettem két sor zöldborsót.

Idebent megtöltöttem 4 tejfölös poharat finom termőfölddel és mindegyikbe ültettem egy-egy kicsírázott magot és a poharat elláttam zászlócskával.

Elég későn tudtunk elindulni, ahhoz, hogy háromra a nagyihoz érjünk.

Mire mindent (Mannát is) összepakoltunk, és indultunk, már eleve fél háromra járt.

Nagyi nagy örömmel fogadott. Nagyon ízlett neki a csirkeaprólék leves és a rakott krumpli is. Ő hálás kosztos, neki igazán érdemes főzni. Utána a Dömsödi krémes, csak megkoronázta az ebédünket.

Áron azt hitte, hogy ott bepótolhatja az éjszakai alvás elmaradását, tévedett.

A Nagyinak hagytunk ott még egy üveg csülkös bablevest és elbúcsúztunk.

Itthon Manna szemmel láthatóan értékelte, hogy végre abbamaradt az ide-oda csavargás és lepihenhet a saját zöld foteljébe.

Emőke átjött és meghívtuk egy tányér csülkös bablevesre. Hozott át hozzá tejfölt, mert az itthon nem volt és neki is ízlett a főztem.

Én leültem megírni az elmaradt blog bejegyzéseket. Áront ½ 9 magasságában tudtam elszakítani a képernyőtől és beküldeni a fürdőkádba.