Áron korán felkelt és tisztességesen mindent bepakolt az
iskolatáskájába, mert azt megengedett méretűnek (42 cm x 32 cm x 25 cm) találta
a WizzAir utazási szabályzata szerint.
Emőke átjött és még egy utolsó simításként leellenőrizte
Áron táskáját, iratait, mobil telefonját.
Még arra is maradt idő, hogy leugorjunk venni neki
buszbérletet (mert, hogy a még érvényest bent felejtette a suliban) és négy
zsemlét a reggelihez.
Csak én reggeliztem, mert Áron már nagyon izgatott volt.
½ 9-kor tudtunk elindulni, ami számításaim szerint időben
volt, mert 10-re beszéltük meg a találkozót a Jónásnével a reptéren.
A 8-as busz, M4, M3 és a 200 E busz pontosan 10-re vittek ki a Liszt Feri 2-re.
A találkozás csak azért csúszott egy kicsit, mert Áronnak
az Internetes On line becsekkolása végett már megvolt a kinyomtatott
beszállókártyája, míg Jónásnénak végig kellett állnia Check In sort.
Áron simán átment a biztonsági ellenőrzésen, ahova én már
nem kísérhettem. Gyorsan adott egy búcsú puszit, de ekkorra már nagyon izgatott
volt, hiszen innen már egyedül ment tovább.
Be kell, hogy valljam én is izgultam, amikor elengedtem a
kezét. Egy apának sem könnyű tudomásul vennie, hogy a fia felnőtt, miközben úgy
engedi el, hogy a fél Európára tüzet nyitottak. Mindezt persze próbáltam nem
kimutatni, de ha hívő lennék, most biztosan imádkoznék.
Kicsit elhessegette az aggodalmaimat, hogy vissza kellett
mennem, segíteni Jónásnénak a becsekkolásához. A bőröndje nem csak szerintem
volt kurva nehéz, de a pultnál se vették fel, mert a mérleg megengedett Max. 32 kg
helyett 34, 9 kg-ot mutatott. El kellett vinnünk egészen egy üres
pultig, ahol ki kellett venni belőle annyi cuccot, hogy végül 31,9 kg legyen.
Ezután már sikerült a Check In és még elkísértem a biztonsági ellenőrzésig.
Megkértem, hogy az úton vigyázzon a fiamra, majd átvettem a 3 kg-nyi többlet
holmiját és tőle is elbúcsúztam.
Visszafele majdnem ugyanaz útvonalon mentem, azzal a
különbséggel, hogy az M3-ról nem az M4-re, hanem az M2-re szálltam, mivel a
Nóra nagyi volt az uticél.
Részletesen beszámoltam neki Áron indulásáról, majd
levittem a kért dokumentumokat K. Pálnak. aki a ház közös ügyeit képviseli.
Nagyi elment a törökhöz ebédelni és mondta, hogy ott vár,
de nekem olyan sok mindent kellett kitöltenem és aláírnom, hogy végül a Nagyi
nem tudott megvárni és mire odaértem, már közölték, hogy hazament.
Addigra már annyira ráhangolódtam a török féle rántott
harcsára, hogy ott helyben megebédeltem.
Onnan hazajövet felmentem a www.flightradar24.com oldalra és ott követtem, ahogy Áron gépe (a W62205-ös WizzAir) Londonban
leszáll.
Nem sokkal később Áron telefonált, hogy már autóban ülnek
és Londonból Bristol felé tartanak Norciékhoz.
Norcit felhívtam Viberen és próbáltam informálni a dolgok
állásáról, de mondta, hogy ő is kapcsolatban áll az autóval. Kértem, hogy ha
van módja, akkor rögzítse, hogy milyen lesz Áron meglepetésszerű érkezése.
Kicsit megnyugodtam, bekaptam egy szendvicset egy
tejeskávéval és összepakoltam mindent az induláshoz. Amikor már minden készen volt és
Manna is bent volt a hordozókájában, becsöngettem Emőkéhez, aki megtoldotta a
Dömsödre viendő cuccokat és segített a lehordásban.
Csak Szigethalmon álltunk meg tankolni és a TESCO-ban a
kedvezményes kuponjaikat beváltani, így majdnem egy ezressel lett olcsóbb a
tankolás.
Megérkezéskor Manna olyan örömugrálást mutatott be, hogy
azt kell, higgyem ő itt már a fákkal is tegező viszonyban van.
Közben Ádám elküldte Bristolból az Áron megérkezésének a
meglepetés videóját, amitől én is feldobódtam. Olyan őszinte szeretetből
táplálkozó sikongatásokat, amilyeneket ezek a gyerekek műveltek, nem lehet még pénzért
se vásárolni.
Itt Dömsödön túl csendes és üres a ház, pedig Áron még csak
néhány órája, hogy elment. Hiányzik, de nyugtatom magam, hogy neki milyen jó.
Egy-két unikum és hogy eltereljem a gondolataimat, néhány
Duolingó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése