Készül a rakott krumpli

Reggeli után nagyon vártuk Zitáékat.  A köztünk folyó kommunikáció arról szólt, hogy akár Ildivel jönnek autóval, akár Ildi nélkül busszal, amint útra keltek SMS-ben tájékoztatnak minket, hogy hol járnak.

Az első SMS arról szólt, hogy Ildikónak nincs autópálya matricája. A Soroksári úton jönnek, hogyan tudja elkerülni a fizetős autópályát. Gyorsan felkapaszkodtam a netre és visszajeleztem, hogyha rátérnek az M0-ásra, akkor az 51-es lehajtóig nem kell matricát venniük, onnan meg pláne nem.

Éppen bevásárló körutamon voltam, amikor Dömsödön összetalálkoztunk. Hazavezettem őket és kezdődött az ismerkedés a bázissal. A bázis minden zeg-zugát megnézték és nagyon kedves jelzőkkel illeték.

Ildikó hamar elbúcsúzott tőlünk és ment vissza Budapestre.

Úgy tűnt, hogy Dalma is hamar beilleszkedik az új környezetbe, de azért egyre gyakrabban jelezte, hogy ő szomjas és éhes, ezért az unikum welcome drink után gyorsan nekikezdtünk a főzőcskézésnek. Áronon, Ádámon és Dalmán kívül szinte mindenkit befogtam a rakott krumpli készítésébe. Zita hámozta a megfőtt krumplit, Ákos szeletelte vékonyra a lilahagymát, végül Dalma is besegített, én pedig irányítottam a munkálatokat.

A begyújtott sütőbe, illetve annak tepsijébe került először a vékonyra szeletelt füstőlt szalonna, a lilahagyma, majd a szeletelt főtt krumpli, rá a tojáskarikák, a kétféle kolbászkarikák és a saját specialitásomként a hajszálvékonyan ráterített hordós káposzta. Ezt ismételve egy sor nád- egy sor fing, egészen addig, amíg az összes nyersanyag el nem fogyott. A legvégén került a tetejére az egyszerű kenőcs (tejföl, majonéz, mustár, só, fehérbors, méz, fokhagymazúzalék, szójaszósz, rozé, olívaolaj) és az egész tepsi be a forró sütőbe.

Dalmának nem kellett sokáig reklamálnia, hogy mikor lesz már készen a kaja, mert az hamar megsült.

Áron segédkezett a terítésben és a hatszemélyes ünnepi ebéd fogyasztásra került. Közben persze sok unikum és még több sör folyt le a torkunkon.

Az ebédet a Dömsödi krémes zárta, miközben csak annyit mondtam, hogy addig senki nem hagyhatja el a bázist, amíg egy falat is van az ebédre készített rakott krumpliból.

Áron és Ádám kerékpárral balra el, mi (Zita, Ákos, Dalma és én) pedig kisétáltunk a Duna partra, hogy a zabálási bűneinken enyhítsünk.

A délutáni pihenés helyett Ákos és Zita segédkezett a kicsírázott magok elültetésében. Úgy intéztük, hogy ők is vihessenek haza csírázott paradicsom palántát.

Este hat óra fele a Zita-Ákos család már készülődött hazaindulni, de én úgy láttam, hogy gyalog már nem fogják elérni a Budapestre induló autóbuszt. Kivittem őket, de még így is kellett nekik 40 percet fagyoskodniuk a következő buszig. Én ugyan mondtam, hogy jobban jártak volna, ha rám hallgatnak, és a bázison töltik az éjszakát és csak reggel indulnak haza.

Végül jött egy busz Kalocsáról, amelyikkel el tudtak menni, de meddig?

Fél órával később kaptam Zitától egy SMS-t, hogy az autóbusz Áporkánál kigyulladt és a sofőr mindenkit leszállított a buszról. Ott kellett fagyoskodniuk, amíg a szerviz busz meg nem érkezik. Végül csak  este kilencre értek haza.