beérett a cseresznye

Rekordkésőn keltünk fel. Közösen készítettük a reggelit – ha azt egyáltalán még reggelinek lehet nevezni. Miért ne lehetne, még csak 12 óra van. Én készítettem elő a nyersanyagokat (szalonna, apróra vágva, sok újhagyma és gomba feldarabolva), Áron tette bele azt a kevés tojást, ami itthon volt, összesen hetet, megsütötte és közben szórt rá mindenféle fűszert. Az oregánó, a kakukkfű és a piros paprika domináltak benne. Én még készítettem hozzá magamnak egy tejeskávét mézzel.

Reggeli után Áron valamilyen iskolai feladat ürügyén felment a számítógéphez. Én kimentem a kertbe a paradicsomok körül gyomlálni.

Megpróbáltam az IGO-t feltelepíteni az új kütyüre, de egyelőre nem ment.

Áront próbáltam rábeszélni, hogy menjünk ki a Dunára egyet úszni.

Miután Áronnak nem volt ehhez kedve, egyedül úsztam, majdnem egy órát. A víz hideg, levegő meleg. Nagyon jót úsztam.

A cseresznyét most kellene leszedni, de semmire sincs időm. Később rászántam magam, felmásztam a nagylétrán, majd tovább a fára és szedtem egy nagy adag cseresznyét.

Késő délután, az összepakolást követően még rendeztem egy nagy locsolást.

Áron kérte valamiért, hogy úgy induljunk el hazafelé, hogy 20:50 előtt érjünk haza. Mannát becsalogatta és megmondta neki, hogy most már nem mehet ki.

Pontban 19:50-kor indult a Dömsöd – Gazdagrét (elektromos autó) járat, úgy hogy minden esélyünk megvolt arra, hogy időben hazaérjünk.

Emőke telefonált, hogy ő lent fog várni minket. Örült a Mannának, a brokkoli krémlevesnek és a cseresznyének. Áron és Emőke segítettek felhordani a cuccokat, majd elmentek sétálni.

Késő este Áron bevonult a fürdőszobába, azon belül is a fürdőkádba, ami egymagában nem lenne baj. A nagy baj az, hogy vitte magával a notebookját is, ami a fokozott balesetveszély miatt még akkor is szigorúan tilos, ha a notebookot a kád melletti széken tárolja.

Ez ellen csak azt tudtam tenni, hogy szóltam Emőkének, aki azonnal elkobozta a notebookot.