Valamiért folyton pakolunk

Már hat óra előtt felébredtem. Kiteregettem a nagymosást és gondolatban már elkezdtem a készülődést. Ha minden a terv szerint megy, akkor öt nap múlva indulunk.

 

Reggelire még egy-egy nagyobb szelet jutott mind a kettőnknek a sajtos bugattiból, a harmadik szeletet pedig hazavisszük a lánynak.

 

A pakolászás nem megy olyan jól, de majd csak készen leszünk. Manna nagyon ideges. Egyik ablaktól a másikig rohangál, hogy valamelyikünk majd csak megkönyörül rajta és kiengedi a kertbe, de nem. Már csak a hordozó kalitka marad a számára.

 

Dél fele elindultunk, de nem kanyarodtunk be Gazdagrét fele, hanem egyenesen a MOM plázában az ERSTE Bankba mentük. Betettem a huzika vételárát és felvettem 1000 €urót az útra.

 

Háromra már élveztük az újra itthon örömét. Katika, amíg mi távol voltunk gyönyörű rendet és tisztaságot varázsolt a lakásban.

Este Emőkével együtt vacsoráztunk. Ő kapta az utolsó szelet sajtos bugattit, Áron a grill csirke maradékát én pedig a Pista bácsi féle sült halat.  

Áron mindenkinek a kívánságának megfelelő italt szolgált fel.

 

Vacsora után Emőkével megbeszéltem az intenzív angol nyelvtanfolyamának részleteit, az első két tanítási nap után. Ő azon van, hogy mi lenne, ha feladná. Én pedig azon, hogy you musn’t give up.

 

Segített kiválasztani, hogy miket vigyek a tengerre. El is kezdtem a csomagolást egy nagy sporttáskába.

 

Azután ők (Áron és Emőke) ketten lementek egyet sétálni, én pedig kinyomtattam a Bio Pannoniás fizetés felszólító ügyvédnek az ellentmondó levelemet.