Sült hal Pista bácsitól

 

½ 5-kor arra ébredtem, hogy a Manna hangosan verekszik egy másik macskával a kertben. Próbáltam becsalogatni, de ő inkább elbujdokolt.

 

Később, amikor újra elkezdett szemerkélni az eső, kicsit szelídebbre fogta a figurát és bejött.

 

Áront úgy keltettem, hogy a szemére hánytam, ami az ágya mellett van (üres nápolyis zacskók és tejes dobozok), mert nyílván ezért nem ette meg a tegnapi ebédjét.

 

Tovább tanulmányoztam a Leaf eddig ismeretlen lehetőségeit, mint például a bluetooth-szal kapcsolódott mobil telefonról indítható gyorshívást hangvezérelve. A magyar nyelvet  sajnos nem támogatja a rendszer, de az angolra elég szófogadó.

 

Pista bácsi telefonált, hogy menjek a kerítéshez, mert nekünk is sütött néhány szelet halat.

 

Én egy ilyen szelet sült halat reggeliztem majonézzel, Áron pedig a tegnapi ebédjét, amit a hűtőbe tettem.

 

A HTC mobiltelefont még tegnap feltettem töltőre, hogy majd abba teszem a Fűtés automatikából kivett feltöltős Telekomos SIM kártyát az adategyeztetés idejére.

 

A HTC fel is töltődött, de egy régi kiherélt SIM kártya sehogy nem akart kijönni belőle.

 

Átvittem Z. Gáborhoz, hogy ő majd ügyesebb és kiszedi. Nagy nehezen sikerült is, de az adategyeztetés online nem ment, mert a hívószám már nem létezett.

 

Áron elment a Leventével focizni én pedig ott ragadtam Gáboréknál egy rácponty ebédre.

 

Klári búcsúzóul adott egy nagy zacskó spenótot és egy kis zacskó spenót magot. Megint dolgozhatok. 

 

Későn kezdtem el felásni azt a 1,5 négyzetméteres területet, mert mire gereblyézni kezdtem volna, már villámlott és nagyokat dörgött az ég.

Gyorsan elszórtam a magokat és rohantam befelé. Arra már nem maradt lehetőségem, hogy a magokra földet szórjak

Áron azzal fogadott, hogy nincs az egész házban áram. Gondoltam, hogy vagy leszakadt valahol az áramszolgáltató kábele vagy leoldott nálunk a fi relé. Rögtön utána néztem, a fi relé volt a ludas. Ilyen fokozottan nedves időben ez elő szokott fordulni.

 

Az esti vacsoránál, amikor kértem egy Unicumot, Áron rákérdezett, hogy én miért csak este kérek egy kupicával és napközben sosem.

 

Akkor röviden elmagyaráztam, hogy ha kilátásban van, hogy aznap még autót fogok vezetni, akkor sosem.

 

Ezzel kapcsolatban elmeséltem neki egy történetet.

 

18-22 éves koromban gyakran megfordultam az Építész klubban, a Magyar Rádió klubjában és a Fészek klubban.

 

Egy ilyen Fészekben töltött este Greguss Zoltán, a nálam jó harminc évvel idősebb – akkor már Érdemes Művész - megtisztelt a barátságával. Majd minden fellépését megnéztem és utána sok estét töltöttünk együtt.

.

Egy alkalommal vacsora közben kifejtette, hogy bár az alkohol az jelentősen növeli a reflex időket, de azt tökéletesen lehet kompenzálni azzal, ha az ember egy-két pohárka után óvatosabban vezet.

 

Történt, hogy egy alkalommal meleg nyári éjszaka mentünk a Madách téren, friss esőzés után és Zoli bácsi valóban lassan vezetett.

 

Egyszer csak egy oldalkocsi rendőr motoros mellénk gurult és a leengedett ablakon beszólt:

 

„Drága művész úr, nem tudna egy kicsit gyorsabban menni? Miért kell az egész városnak tudnia, hogy maga részeg?”

 

Áronnak tetszett a történet és megértette, hogy én miért vagyok ilyen szigorú magammal szemben ebben a kérdésben.

 

Vacsorára Áron a hideget választotta (sonka, sajt, kenyér), én pedig melegítettem magamnak a mikróban a grill csirkéből.