Az idő kicsit szomorkás, kimondottan lustálkodásra alkalmas.
Már majdnem dél van, mire megreggelizünk. Áron egyedül készített
egy királyi reggelit.
Levi átjött és hívta Áront, hogy menjenek el focizni. Az idő is
pont erre alkalmas.
Norcit hívtam Viber-en és próbáltuk egyeztetni, ki hol alszik,
amikor július 20-án éjfélkor landolnak Budapesten. Első nekifutásra az a terv,
hogy Leó és Arti mindenképpen, a többieket pedig még megbeszéljük.
Áron balra el, én pedig folytatom a gyomlálást. A paradicsomok
szépen fejlődnek, a paprikák nagy része, amiket még Tibcsivel ültettem ki, azok
elhaltak, de amik megmaradtak, azokra nagyon vigyázok. Elültettem két újabb
fűszernövényt (tárkony). A többit is el fogom ültetni, de azokról lemaradtak a
címkék, majd Emőke megmondja, hogy azok mik. Addig meg ráírom, hogy „Az
ismeretlen katona sírja.” Most már előrelátóbb vagyok, és nem bízom a dolgot se
a hozzáértésemre, se a memóriámra. Amikor elültetem, leszúrok mellé egy
chopsticket (kínai evő pálcika), ráragasztva egy felirat zászlócskát.
Áronnak elmagyaráztam, hogy ez egy nagyon gazdaságos
tevékenység. Nézze meg, tegnap egész délután, ma meg egész délelőtt ezzel babráltam.
Az ember beleöl 10.000.- forintnyi munkát és pár hónap múlva már lesz is belőle
néhány szem paprikája. Áron vette az adást, értette a szarkazmust, de
vígasztalt, hogy miközben nőnek, fejlődnek és teremnek, addig örömödet leled
benne és a végén tudod, hogy mit eszel és, hogy nincs mindenféle szerrel
mérgezve.
Miskolczi úrral holnap reggelre beszéltem meg egy bejárást a
tervezett kocsi beállóval kapcsolatban, Mikus úr pedig vasárnap nézi meg,
hogyan legyen az itteni töltés véglegesítve.
Feltettem a Leaf-et normál konnektorra tölteni. A szakemberek
azt javasolják, hogy minél kevesebb gyors töltés és minél több normál töltés,
annál hosszabb lesz az akkuk élettartama.
Vacsorára szinte minden maradékot elpusztítottunk a hűtőből. Már
csak az aranygaluska maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése