Spontán vizit

Reggel a lábam szokatlanul rossz közérzetre panaszkodott. Lehet, hogy ez az új antikoaguláns gyógyszer nem tetszik neki. Az is lehet, hogy erre a rendkívüli időjárásra érzékeny. Elhatároztam, hogy fel fogom hívni a Berencsi doktornőt és kérek tőle egy menetrenden kívüli vizitet.

 Áron időben felkelt, felöltözött és megerősítette az eltiltásunkat az Évzáró ünnepélyről.

 Amikor elindult lekísértem, hogy kivegyek pénzt a falból, mert az idei osztálypénz befizetéseinkből még van egy kis elmaradásunk. Visszatérve kényelmesen megreggeliztem.

 El is indultam az érsebészeti klinikára, de nem jutottam, se ingyenes, de fizetős parkolóhoz. A bejárattól kicsit messzebb kellett megállnom.

 

Az ember gyárban a szokásos kép. Sok a magamfajta gyógyításra várakozó beteg és kevés az orvos. Én viszonylag hamar (egy óra alatt) sorra kerültem, de nem magamat, hanem a doktornőt sajnáltam, mert láttam, hogy milyen sűrű az élete és reménytelen, hogy utolérje magát.

 

A várakozás közben megbeszéltem Bélával, hogy a jövő héten (olyan szerda magasságában) közösen megkíséreljük feltelepíteni az IGO-t.

 

A doktornő kikérdezett, szemrevételezte a lábamat, megírta az orvosi javaslatát, beírta a következő vizit időpontját és adott egy receptet az új gyógyszerre, miközben felhívta a figyelmem, hogy ebből nem szabad olyan lazán kihagyni egyet-egyet, mert nem tud úgy kumulálódni, mint a Sincumar.

 

Amikor hazaértem meglepetés fogadott. Áron megjött az évzáróról és két csajjal nevetgélt a szobájában. Próbáltam nem kifejezni a meglepetésemet és csak annyit kérdeztem Árontól, hogy megkínálta-e a lányokat valamilyen hideg szörppel.

 

Emőkének, azért szóltam, ha bemegy Áronhoz, előtte kopogjon és kérje meg a lányokat, segítsenek Áronnak rendet csinálni a szobájában.

 

Emőke áthozott két tányér zsenge zöldborsó főzeléket, amibe főtt virsli téve ebédeltük. Még elindítottam egy adag mosogatni valóval a gépet.

 

A lányok egy fél óra múlva elbúcsúztak és mi mindent (Mannát is) bepakolva indulhattunk.

 

A TESCO-ba csak én mentem be, Áron szeretett volna az autóban maradni és zenét hallgatni.

 

Vettem egy grillezni való csirkét, banánt, fokhagymát és egy almát. Unicumot, sört, tigriskenyeret, főtt füstölt tarját és 0 %-os radlert. Mannának PREMIUM nedves kaját és egy nagy zacskó ONE-t. Ezután átmentünk a Hollakó-hoz a huzika áráért, ahol ráadásnak kaptam egy trapéz autóemelőt és utána már csak a Dömsödi Gyógyszertárnál álltunk meg kiváltani a felírt gyógyszert.

 

A bázison az első dolgom az volt, hogy körbejárjam a veteményest és megnézzem, hogy a Judittól kapott kapor túlélte-e az átültetést.

 

A kipakolásnál Áron csodálkozott, hogy miért csak egy szem almát vettem.

 

Alaposan befűszereztem a csirkét, megtűzdeltem fokhagymával. Kettévágtam az almát, kivettem a magházat és a helyébe egy nagy gerezd fokhagymát tettem, a két felet visszacsukva az egészet betettem a csirkébe. Áron segített a két lábát cérnával összekötözni, majd az egészet hagymakarikák és krumpli csíkok kíséretében egy tepsibe fektetve betettem a sütőbe és 150°C-re állítva elindítottam a sütést.

 

Mielőtt elindultam a Dunára úszni, Áront megkértem, ha már nem tart velem, egy fél óra múlva nézzen rá a csirkére, és ha már jónak látja, akkor kapcsolja ki a sütőt.

 

Amikor több mint fél óra múlva visszajöttem, Áron sűrű bocsánatkérések mellett mondta, hogy elfelejtette megnézni. (INTERNET)

 

A csirke szerencsére nem égett oda. Este hétkor tálaltam és a nagy részét meg is vacsoráztuk.