Én azt szerettem volna, ha délelőtt kimegyünk a temetőbe és
viszünk a halottainknak virágot, egy kicsit gondolunk rájuk (Mama, Róza, Nóra
nagyi) és utána kora délután körül legurulunk Dömsödre.
Áron mindezt máshogy tervezi, amiből csak annyit tudok, hogy
ő szombaton menne a temetőbe.
A reggeli már majdnem ebéd, amerikai csirke rizzsel.
Közben jelentkezett egy Oszkár-os, hogy egy kaméleont le
kéne vinni ma Szalkszentmártonba (kicsit délebbre van, mint Dömsöd). Hiába látszott
külön pénz érte inkább lemondtam, mert szerettem volna Áronnal tartani holnap a
temetőbe.
Nekiálltam megpucolni a Dömsödről
hozott diót. A diókat az idén, szinte mindenkiét valamilyen kór támadta meg, mert
a csonthéjon kívüli héja megfeketedett. A szakértők azt állították, hogy maga a
dióbél ettől még nyugodtan fogyasztható.
Áron előmelegítette a sütőt 160 °C-ra.
Utána következett az almák
előkészítése (meghámozás, kettévágás és a magház eltávolítása.)
A dióbelet ledaráltam
összekevertem mézzel és őrölt fahéjjal, majd kiskanállal mindegyik fél alma
magház gödrét púpozottan megtöltöttem a mézes diódarálmánnyal, utána jénai
tálakba fektetve mehetett be a sütőbe.
Az egész ceremónia kb. másfél
órát tartott, miközben elfogyott 3-4 dcl Egri Bikavér. A kész süleményt, már
Áron vette ki a sütőből, mert én közben lefeküdtem és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése