Rosszkedvűen ébredtem. Áronnak ¾ 8-kor szóltam, hogy most
már nagyon kell igyekeznie, ha nem akar megint sokat késni.
Ó másképp látta a megoldást, azt mondta, ma nem megy
iskolába és majd mindent bepótol. Én ezzel nem értettem egyet és azt javasoltam,
hogy legalább a második órára érjen be és az első órai hiányzását majd segítek
elsikálni.
Áron úgy döntött, hogy ma nem megy iskolába.
Ádám Zsuzsa telefonált, hogy tudok-e menni a 10:30-kor
kezdődő német társalgásra. Igyekszem.
Áronnak hiába csomagoltam tegnap este mára tízórait, az
egész nap ott lógott a kilincsen.
10:30-ra beértem a KÖZHELY-be.
Délig nagyon jól telt a társalgás. Az egész másfél óra a
Drezdai műkincs rablásról szólt.
Emőke mindeközben Manna temetését intézte a Dömsödi kertben,
amiért nagyon hálás vagyok neki, mert Manna ott érezte magát a legjobban.
Hazaérve feltettem egy paprikás csirkét főni. Kicsit
sikerült is odaégetnem.
A hangulatom szinte egy cseppet sem javult. Napjában
többször azon kapom magam rajta, hogy pityergek, de közben szégyellem
magam. Egy férfinek több tartása kellene, hogy legyen. A tegnapihoz képest
talán valamivel jobb a lelki állapotom.
Béla azt javasolta, hogy valamivel foglaljam el magam. Megírta,
hogy a TalkBack-et, hogyan lehet kikapcsolni a kütyümön, de ezt végül Áronnak
sikerül megoldania.
Kettesben vacsorázunk, mert Emőke B.Füreden szomorkodik
Manna miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése