A reggeli ébredés a tegnapi borozással volt terhes. Itt az
ideje, hogy egy száraz hetet írjak elő magamnak.
½ 9-kor Áront azzal keltettem, hogy induljunk el a temetőbe.
Mondta, hogy jó, azonnal öltözik.
Addig én csomagoltam, felvittem Ilinek az egyik
jénaiban sült mézes-diós almákat és átmentem Emőkéhez a Mannáért. Emőke azt
javasolta, hogy most ne vigyem a Mannát, hogy ne kelljen az autóban szobroznia,
inkább a temető után jöjjünk vissza érte.
½ 10-kor mondtam Áronnak, hogy én most már elindulok, majd
jöjjön utánam busszal, ott fogom várni a temető hátsó kapujánál, addig
megveszem a virágokat.
Ha autóval megyünk – mondta -, lent várjam meg, mindjárt jön.
Lent vártam az autóban egy fél órát, azután elindultam.
A temető közelében parkoló helyet lehetetlen volt találni,
de kiszúrtam, hogy a saroktól néhány lépésre van egy emobi töltő oszlop, ami
éppen szabad. Gyorsan odaálltam és bedugtam a töltő kábelt. Tölteni ugyan nem
tudtam, mert nincs RFID kártyám, amivel el lehetne indítani a töltést, de
alibinek így is jó.
A virágosnál lévő buszmegállóban is kellett még várnom
Áronra majdnem egy fél órát. Kicsit fáztam, mert nem öltöztem fel az időjárásnak
megfelelően. Tél van 6°C.
Amikor Áron végre megérkezett, átvette a kezemből a virágcsokrot
és elindultunk az urnafalhoz,
Áron irányított, mert ő jobban ismeri a járást.
Az urnafalnál én egy kicsit elérzékenyültem, de Áron előtt
nem szégyelltem, hogy sírok. Kiosztottuk a virágokat. Én egy kicsit beszélgettem
Klárival, azután elindultunk a kijárat felé.
Visszafele haladva kérdeztem Áront, hogy mennyire emlékszik
a Mamára (akkor Áron még csak alig múlt két éves, amikor Klári meghalt és előtte
már jó ideje kórházban volt). Lefestett egy jelenetet, amire még halványan
emlékszik.
Visszamentünk Gazdagrétre. Áron mondta, hogy maradjak az
autóban, ő majd lehozza a Mannát.
Kértem, ha tud, akkor hozzon nekem egy meleg
kabátot és egy párkesztyűt is.
Nemsokára megjelent a
télikabáttal és a kesztyűvel, de a Mannát nem tudta hozni, mert mint mondta,
Manna nem akar menni Dömsödre és elbújt.
- De ne aggódj, apa van itthon kajája.
Elbúcsúzott és adott egy puszit, amin teljesen meglepődtem,
mert ilyet már évek óta nem tett.
Első állomás a TESCO. Visszaváltottam a PET palackokat,
vettem sütni való kolbászt és két csirkecombot, egy rekesz tartós tejet, valamint
üdítő italokat. Vettem volna még pontyszeleteket is, mert már egy ideje szívesen
ennék egy jó halászlét, de a halasnál csak egy tábla fogadott „ZÁRVA”.
A kínainál
kértem egy szecsuáni csirkét zöldséges rizs körettel, de csak a felét tudtam
megenni, a maradékot becsomagolták.
Útközben csak Szigethalmon álltam meg. A Penny-ben vettem
egy mélyhűtött kész halászlét ponty szeletekkel.
½ 3-ra értem a bázisra. Behordtam a cuccokat, majd rögtön
átállítottam a thermostátot fűtésre, de hogy az elektromos kazánnak ne legyen
olyan nehéz dolga, elkezdtem bekészíteni a fát a cserépkályha elé, hogy majd
begyújtok.
A szakadt hosszúnadrágomat átvittem a szembe szomszédnak (ő
varrónő), azt mondta, holnap délelőttre megvarrja.
A mirelit pontyhalászét elláttam elegendő vízzel és feltettem
melegíteni, amikor már forrt beletettem egy kávéskanál erős Pistát és egy marék
gyufatésztát. Közben megpirítottam két szelet kenyeret.
Nagyon finom lett.
5-kor estebéd és 6-kor már ropogott a tűz a cserépkályhában.
Az e-scootert begurítottam a házba, no, nem azért, hogy
melegedjen, hanem egy kicsit tölteni.
Este 8-kor már 22°C meleg van a házban. A porothtron
téglákon túl a ház 15 cm vastag hőszigetelése is nagyon jól szuperál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése