Áron feszegeti a határait.

8:30-kor ébredtem. Áron szobájában már csak a rendetlenség fogadott.

Lementem a CBA-ba némi felvágottért és pékáruért. Ezekből végül annyi lett, hogy vettem egy előrecsomagolt csípős debrecenit és örömömre találtam egy hagymás cipót. Ez elég volt ahhoz, hogy egy kiadós reggelit csapjak.

Felvittem Ilinek egy üveg halászlét, mert mint mondta a múltkori finom volt.

Délig ment az angol anyagok letöltése, miközben megrajzoltam az „Egy óra ANGOL = Egy óra takarítás” Tace Pao-t, amiből terveim szerint rendelek majd a Print Stúdióban 10 példányt.

Csak az E-kréta online oldaláról tudom, hogy a "Mi volt ma az iskolába? Semmi." napi párbeszéd mögött újabban a változatosság kedvéért Áron most nem a kémiából, hanem a biológiából gyűjti az 1-eseket.

Délután felhívtam R. Mikit, hogy kivinnék neki egy szétesett széket javításra, B. Katinak pedig megírtam, hogy ha már ott járok, akkor meglátogatnám őt is, vele 15 évig kollégák voltunk Pátyott.

Kati főzött egy finom kávét, de sok borzasztó dolgot mesélt az elmúlt 35 évéről. Meghalt a férje, akit a beosztottaim közül nagyra becsültem és szerettem és a közelmúltban meghalt a fia is.

Azután átvittem Mikihez a szék romjait és indultam haza.

Közben Áron írt a Viber-en, hogy későn jön haza, mert s barátaival van programja. Ne izguljak miatta.. Pár soros levélváltás után közöltem, hogy a tervezett 11 óráról szó sem lehet, mire azt írta: Jó, akkor 9-re hazajön.

Vacsorára megmelegítettem egy tányér zöldséges csirke levest, de megint egyedül kellett ennem.

Emőke lányom is elvitt egy kisebb vödör halászlét, és csillapított, hogy Áron miatt ne izgassam fel magam, három hét múlva 18 éves lesz, és már tud magára vigyázni.

Ő majd csak akkor fogja megérteni, hogy egy szülőnek nem lehet megtiltani, hogy a gyereke miatt ne aggódjon, ha majd saját gyereke lesz.