Korán ébredtem. Borús az idő szemerkélő esővel és hűvös van.
Reggelire megsütöttem egy szálat a négy kolbászból. Sajnos a
kovászos uborkákból már csak a kapros lé maradt.
A szembe szomszéd még dél előtt áthozta a megvarrt
hosszúnadrágot. Nagyon hálás voltam érte, de nem fogadott el semmit.
Az angol youtube anyagok letöltéseivel nagyon jól haladok.
Átsétálok, Ferinek van-e egy darab mipolán csöve, mert még a
fagyok előtt le kellene engedni a szivattyúból a vizet. Szerintem sikerült
leengedni.
A csomagolás közben a rendetlenségből annyit sikerült
eliminálni, hogy minden szennyes edényt, a kiürült savanyúságos üvegeket is betettem a mosogatógépbe.
Igyekeztem nem ottfelejteni a Gazdagrétre szánt kajákat a
hűtőből (üvegekbe töltött halászlevek, panírozott csirke szárnyak, a két nyers
csirkecomb és a kőrözött). Így a kis zöld kosár és a degeszre teletömött
notebook táska is bekerült az autóba.
Gondosan átállítottam a thermostátot a helyes fűtési napokra és mindent elzárva, bezárva
indultam.
Néhány sarokkal odébb, de még idejében beugrott, hogy a
gyógyszereket ottfelejtettem. Visszamentem értük és immáron nyugodtan indultam
haza.
Gazdagrétre érve egyedül hordtam fel mindent, mert Áron nem
volt otthon.
Az Áron készítette kaja maradékát ettem ebédre.
Becsöngettem Emőkéhez, hogy bár almákat nem, de egy csomó mást
hoztam neki is. Most siet néptáncra – mondta -, de holnap átjön érte.
Mindent eltettem a hűtőbe. A három üveg halászléből egyet
felvittem Ilinek.
Nemsokára megjött Áron és újságolta, hogy keringő
tanfolyamon volt. Komoly érdeklődést tanúsítva csak magamban mosolyogtam, mert
az ő korában én is így kezdtem.
Leültem a TV elé, hogy megnézzem a Forma 1 amerikai futamát.
Közben Áron megsütötte a panírozott csirkecombokat és kettőt be is hozott
nekem, csípős ketchuppal tálalva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése