Keszeg

Emő már hétkor elindult a munkába. Hiába ígértettem meg este Áronnal ás Ilivel is, hogy Áron reggel 1/4 8-ra legyen itthon, sajnos csak jóval fél nyolc után jött le. Akkor még nekikezdett reggelizni, majd fogat mosott  és végül nyolc előtt négy perccel indult csak el, ami miatt szerintem el is késett.
Reggeli után elindítottam a mosógépet és a mosogatógépet is.
P. úr felhívott, hogy elhoznék-e neki egy cuccot Újpestről autóval. Mondtam, hogy nem, mert éppen most beszéltem meg Bélával, hogy a kütyüt sem érdemes autóval cipelni a város egyik végéből a másikba, ilyen üzemanyag árak mellett. Emőke rosszkor jelentette be, hogy vett egy sícipőt meg egy sílécet, csak el kellene érte menni. Elküldtem BMV-vel (nálunk így hívják a tömegközlekedést, mert a rövidítés azt jelenti, hogy Busz Metró Villamos) a sífelszerelésért.
Nagy lendülettel nekiálltam rendezni az íróasztalomon felgyülemlett papír kupacot. Közben Emőke áthozta a frissen vásárolt Salomon sícipőjét és sílécét. Megmutattam neki a sícipőn található állítási lehetőségeket.
Ebéd után fél négyre értem a suliba. Áron szokás szerint késve jött ki a napköziből. Elhangzott a szokásos "Bocsánat".
Ettől függetlenül időben érkeztünk a tenisz edzésre. Áron szervái tetszettek, de az edzés után azért elmondtam a kritikai véleményemet, mert úgy éreztem, hogy néhány kis hiba becsúszott a mozdulatrendszerbe.
Hazajövet kivettem a mélyhűtőből Áron őszi keszeg beszerzéséből 6 darabot. Miután a mikróban felengedett, beírdaltam és betettem egy csomó fokhagyma zuzalékot a halak hasába. Felszólítottam Emőt, hogy mire én megsütöm, legyen hozzá egy rakás saláta. A nagyon finom vacsorát spanyol vörösborral egészítettük ki.