2013. február 11., hétfő

libanyak leves macesz gombóccal

Nyugodtan aludhattam, nem kellett korán kelnem. Körülményes reggelit készítettem magamnak. Délelőtt 10:30-ra volt időpontom a CitiBankban. K. úrral megbeszéltem a közeljövő financiális stratégiáját. Hazamenve elintéztem a nyugger kajákat és meg is ebéeltrem.
Fél háromra mentem Áronért a suliba, aki már előre nagyon örült annak, hogy mostantól, nem csak szerdán, hanem hétfőn is lesz tenisz edzése. A hétfői edzést nem Gyula, hanem Anna - Gyula felesége -  tartotta. Ilyen jókat még sohasem ütött Áron. Voltak hibás ütései, de most mintha jobban ráérzett volna a lényeges dolgokra.
Utána útbaejtettük a TESCO-t. Kettőn között felosztottuk a feladatokat, amiket Emő adott nekem telefonon. Gyorsan végeztünk. Otthon megbeszéltem Emőkével, hogy felügyeljen arra, hogy Áron időben megvacsorázzon,  lezuhanyozzon és lefeküdjön.
Este Laciékhoz mentünk a szokásos első keddi vacsorára, amit mostanában hétfőn tartanak meg. Tamás jött értünk hétkor, de Emő akkor még nem volt itthon. Tamásnak módja volt várakozni és megcsodálni, hogyan történik a bélyegek leáztatása. Emő nemsokára megérkezett és közölte, hogy ő annyira fáradt, hogy ma inkább nem menne a Laciékhoz. Erre én mondtam, hogy akkor én is itthon maradok, mire Tamás, hogy ezt ne csináljuk, mert akkor ő sem megy, miközben már arra készült, hogy a libanyak levesbe ő fogja elkészíteni a maceszgombócot. Mondtam Möcinek, hogy miután ő indította el ezeknek a dominóknak az eldőlését, hívja fel a Laciékat és a részünkről mondja le a vacsorát. Ettől azután egy kicsit változtatott: "Na jó, akkor menjünk, de nem maradjunk sokáig, mert korán szeretne lefeküdni." Ok.- mondta tamás, csak addig maradunk, míg mindent meg nem eszünk.
Így is lett. Lacit egy kicsit jobb kedvre derítette az érkezésünk. A kaják nagyon fonomak voltak. Emő, Fruzsi meg én leküldtünk néhány unicumot.
Tamás még tíz óra előtt hazahozott minket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése