sok kis bosszúság

Iszonyú hőség volt, még éjszaka is. Reggel, kialvatlanul ébredtem és csak arra emlékszem, hogy éjjel kimentem inni egy nagy pohár ásványvizet és lezuhanyoztam jéghideg vízzel, hogy tudjak tovább aludni..
Möci is korán kelt és az első kávéja után fel is ment.

Lassan megreggeliztem. Megmelegítettem magamnak a tegnap készült tojásos lecsót. Nagyon sósnak találtam, ezért a felét meg is hagytam. A tejeskávé után lementem a postára, hogy intézzem a mára kirótt feladatokat (Postatakarék és a három küldemény átvétele) Az egyik rossz hír volt. Július 4-én, amikor Ellihez siettünk,  1 km-rel tovább mentünk, mint a Biatorbágyi kijárat és ezért érvényes autópálya matrica hiánya miatt, közel 15.000.- Ft büntető pótdíjat kell befizetnünk. Volt egy jó is a küldemények között. Megjött a Shopline-tól a Hatvany Lajos könyv II kötete is.

Amikor a rossz hírt lelkileg kihevertem, elindultam tömegközlekedéssel a Béke téri rendelőbe a múlt héten megbeszélt gyógytorna végett. Az út 1 óra 20 perc, de legalább tudtam olvasni a könyvet. A hölgy, akivel ezt megbeszéltem nem tudott az időpontomról. Megmutattam neki a kütyün az ő telefonszáma mellett a hívás időpontját és időtartamát. Kérdeztem, hogy akarja-e hallani, hogy miként folyt a beszélgetés, de erre teljesen megsemmisült és kérte, hogy ne.

Zsuzsival találkoztam, átadta amit Béla küldött és amikor szerettem volna inni egy hosszú kávét, tejjel és cukorral, akkor segített, de az automatából egy rövid kávé jött ki tej és cukor nélkül. Ettől azután mára a Béke térből nekem elég is lett.

Feladtam a 3 db hamisított SD kártyát az eladónak és a megállapodásunk szerint megírtam neki a tracking number-t.

Hazajövet a következő csalódás az Újbuda Önkormányzatnál történt. Bementem, hogy kérjek egy életben lét igazolást, ami a Németországi nyugdíjamhoz kell. Végigvártam a soromat, mindent elintéztem, akkor a hölgy közölte, hogy készen van, de ezt ma nem tudja kiadni, mert ezt a főnökének is alá kell írnia és ő csak akkor írja alá, ha valaki, aki tud németül elolvassa, jöjjek vissza 1-2 nap múlva. Mégis mikor- kérdeztem. Azt nem tudja megmondani, de majd érdeklődjek. Ekkor éreztem, hogy valóban Balkán, ahol élek és nem Európa.

Elhatároztam, hogy semmin nem fogok bosszankodni, csak azért, hogy elrontsam a kedvemet, de ez nem sikerült. Hazafele jövet a buszmegállóban magyartalan közleményt olvastam, de nem hevenyészett módon odapingálva, hanem kinyomtatva, gondolom minden buszmegállóra 3000 példányban. Majd ha lesz rá érkezésem megírom az info@bkk.hu email címre.

Hazajövet elkezdtem a diótorta sütését. Már tegnapelőtt elhatároztuk, hogy viszünk a fiúknak egy diótortát. Mindenki szereti, de Artinak az a diótorta a kedvence, amit én sütök. Egy másfél óra alatt el is készültem vele, sőt a torta fazonírozásából, még Emőkének és a Csabinak is jutott egy kis kóstoló.

A hőséget csak úgy tudjuk elviselni, hogy szinte óránként veszünk egy hideg zuhanyt és a két zuhanyozás között sok sört iszunk.

Ami még felbosszantott, hogy a Gazdagréti téri Gyógyszertárat,  amelyik azelőtt is egy modern, szép patika volt, egyik napról a másikra lebontották és a helyébe - mint hallottam - 250 millió forintért egy újat építenek.

Möcinek elmesélve a látottakat, alig hitte, ezért amikor  lementünk sétálni a rombolás helyszínét is megmutattam. Ezt leszámítva a séta alatt sokat nevettünk. Möcinek nagyon jó a humorérzéke és együtt jókat tudunk nevetni.