Orvosi Ügyelet és Gyermeksebészet

Arra ébredtem, hogy Áron már a notebookon olvassa a letöltött könyvét és nagyon fájlalja a tegnap megsérült jobb lábát. Kértem, hogy maradjon ágyban és tegyen rá egy kis borogatást.

Az idő borongós és mivel az éjjel esett az eső a növények nem is vágytak locsolásra.

Áront csak azután kértem, hogy lebicegjen, miután elkészítettem és kitálaltam a reggelit. Grillcsirke alkatrészek voltak mikróban megmelegítve, paradicsommal és mellé friss kefir valamint lágy tojás.

Úgy terveztük, hogy ma nagyon korán indulunk haza és útba ejtjük Nóra nagyit, hogy Áron néhány szál virággal felköszönthesse Anyák Napjára és utána még mehessen Krisztáékhoz angolra.

Amíg Áront kényszerpihenőre ítéltem, befejeztem az előszoba kis szerszámos szekrény automata világításának szerelését. Annyira jó lett, hogy még Áron is lebicegett megcsodálni.

Konstatálva, hogy Áron lába nem javul és egyre jobban fáj, mindent bepakoltam az autóba, hogy elsőre felkeressük a Dömsödi Orvosi Ügyeletet.

Közben Manna keresztbe tett, mert amilyen szépen besétált csütörtökön a hordozókájába tudva, hogy most Dömsödre megyünk -, olyan csúnyán bujdokolt most előlem és hol az egyik ágy alá ment elérhetetlen távolságra, hol a másik ágy alá. A hívogatásomra, könyörgésemre a füle botját sem mozgatta. Egy jó félórámba került, amíg el tudtam kapni a grabancát.

Feriék felé vettük az útirányt hazafelé, hogy le tudjon vágni néhány virágot, amit majd Áron a nagyinak ad.

A Dömsödi Orvosi Ügyelet zárva és még arra sem futja, hogy kiírják: „Aki vasárnap szeretne meghalni, az előbb menjen át Ráckevére, az ottani Ügyeletre, ott kapja meg az utolsó kenetet.”

Ezt a „Semminek nincs gazdája” országot nem könnyű elviselni. Ha azokra a problémákra, amikkel szembe találkozom, nem tudnám a kézenfekvő megoldást, akkor nem mérgelődnék annyira. Ha egy rakás javaslatomat, eddig nem fogadtak volna el és nem vezettek volna sikeresen be, akkor szerényebb, halkabb lennék és nem hinném állandóan azt, hogy én meg tudnám oldani.

Tace Pao híján Annától tudtam meg, hogy ilyenkor Ráckevére kell menni.

Ráckevén megvizsgálták Áron lábát és kértek, hogy vigyem fel a Fiumei úti Baleseti Sebészetre, nehogy ebből később (csonthártyagyulladás és egyebek) baj legyen.

Ezerrel mentünk a Fiumei útra. Megtehettem, mert nem láttam forgalmat az úton (a szemüvegem ugyanis két napja elvesztettem. Bennem is baromi soka hiba, de ez legalább csak rám és a szűk családomra káros.)

Nóra nagyinak útközben telefonon beszámoltam a balesetről.

A Fiumei úton bejelentkeztünk a Gyermek sebészetre. Várakozás közben én szükségből felkerestem a mosdót. Hát ez megint Európa közepén, ott is a főváros közepén egy egészségügyi intézményben egyetlenegy férfi WC-ben, a WC kagylókon nincs ülőke és fedél, viszont egyikben sincs, nemhogy WC papír, de még a tartója sem és utána nem lehet meleg vízzel kezet mosni, mert az nincs, kézmosószerről és valamilyen kéztörlő papírról vagy szárítóról nem is beszélve. Én teljesen meg tudom érteni, hogy stadionok építése ennél sokkal fontosabb.

Hamar sorra kerültünk és Áront tisztességesen ellátták.

Visszafele Nóra nagyihoz kanyarodtunk, de nem mentünk fel hozzá, csak telefonon kértük, hogy jöjjön le, megnézni Áront és átvenni az Anyák napi csokrot. Hazafele útba ejtettük a Déli pályaudvarnál lévő Gyógyszertárat.

Itthon átadtuk Emőkének a Mannát és beszámoltunk a történtekről.

Rita néninek azonnal küldtem egy emailt, hogy hétfőn ne várják az Áront, mert egy kis baleset történt.

A nagy megrázkódtatások miatt kerestem a hűtőben némi alkoholt, de nem volt, ezért felmentem Ilihez és kértem, hogy egy kupicával segítse ki az ő alkoholista barátját. Lett abból kettő is.