Reggel igyekeztünk
időben felkelni, megreggelizni, hogy 9 óra körül már meg tudjunk jelenni a
felülvizsgálaton.
A kórházban ma
különösen nagy tömege volt a pácienseknek. Több órát kellett várakoznunk, amíg
Áron sorra került. A doktornő alaposan megvizsgálta, de jobbnak látta, ha a
Főorvos úr is vet egy pillantást a sebre. Ő is elégedetlen volt azzal, hogy a seb
nem tisztul és ezért közölte, hogy Áronnak holnap reggel be kellene feküdnie a
gyermek sebészetre és altatás mellett megműtik.
Áronnak a szeme se
rebbent, ez csak engem ért hideg zuhanyként, főleg akkor, amikor aláíratták
velem, hogy a beavatkozással milyen kockázatokkal kell szembenéznem.
Következett a
konzultáció a műtétet végrehajtó orvossal, az aneszteziológussal és az Áront
felvevő orvossal. Mindenről kikérdeztek a születése óta és minden olyan
nyilatkozatot alá kellett írnom, amit jobban tettem volna, ha el sem olvasok. A
főorvos döntését tudomásul vettem, de lelkileg nagyon a padlóra kerültem.
Holnap reggel 8-kor
kell Áronnak éh gyomorral megjelennie, de vigyek be teát meg ropit, mert a
műtét után arra lesz szüksége, de azt a kórház nem tud adni. Sajnálom, de ekkor
megint eszembe jutottak a Stadionok. Kedvem lenne írni Orbán Viktornak egy
levelet, amelyben kérem, hogy két stadion építése közben vigyen be a fiamnak
egy pohár teát, mert a kórháznak arra nem telik.
Délután ½ 3-ra értünk
haza. Még a leparkolás előtt szóltam a kis bódés büfénél, hogy süssenek meg nekünk
egy kisebb méretű hekket. A hölgy azt mondta 8-10 perc múlva készen lesz.
Áronnal felmentünk a
lakásba és azonnal lefektettem.
A CBA-ban vettem egy
zacskó farfalle tésztát, így az ebéd túrós csusza volt, hozzá rántott hekk. Áron még a hordós káposztából
is csipegetett mellé.
Emőke átjött és
próbálta helyes mederbe terelni Áron Internetezését, még gyakoroltak is egy
kicsit.
Én egész este feszült
voltam a holnapi műtét miatt. Próbáltam duolingo-val és unikummal elnyomni a
feszültségemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése