Áron nagyon korán kelt és szerintem fölöslegesen indult el ½
7-kor, amikor csak 8-kor volt a találkozója az osztállyal a Móricz-on.
Kényelmesen készítettem magamnak egy kiadós reggelit, amivel
délig befogtam a számat.
Elvégeztem a mai duolingó penzumot.
A lakóautót eladónak, akit igyekeztem lebeszélni arról, hogy
visszalépésként megint lakókocsit vegyen, elküldtem a fotókat a huzikáról,
miközben titkon abban reménykedtem, hogy
ha megveszi, akkor ennyivel olcsóbban adja a lakóautót.
Délben indultam, az OIK-ba visszavigyem a 05. 29-én lejárt
kölcsönzéseimet. Ott megpróbáltam egy kicsit visszafogni magam, de nem
sikerült, mert a John Steinbeck: Édentől keletre csak a 4 CD-jével együtt kölcsönözhető
ki, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a jövő pénteken vissza is kell vinnem.
Természetesen már útközben is elkezdtem olvasgatni a
Steinbeck művet, ami valamikor 50 évvel ezelőtt magyarul az egyik kedvenc
könyvem volt.
Otthon megpróbáltam lemásolni a 4 CD-t, hogy nálam
megmaradjon az utókornak is. Nem volt egyszerű feladat, de végül sikerült
feltenni a notebookra.
Bepakoltam az autóba az Emőkének felújítandó kis asztalt és a
PET palackokat.
Emőke áthozta Mannát,
meg valamilyen grízgaluska levest és ment tanulni.
Áron viszonylag korán ért haza és nagyon fel volt dobva.
Minden vinni valót betettünk az autóba és már indultunk is.
A TESCO-t egyedül vállaltam, mert Áron nagyon elfáradt a
Csillebérci bulizásban. Csak italokat, velős csontot és kirántani való
csirkecomb filét, no meg egy kész grill csirkét vásároltam.
Áron azt mondta, hogy nagyon hamar végeztem a feladattal és
örült a Neszteának, mert már készült szomjan halni.
Dömsödön elképedtünk, hogy a smaragdfa, már megint mennyit
nőtt. Manna a hordozója kinyitásakor,
nyújtózott egy nagyot és csak annyit mondott, hogy „Na végre.”
Levagdostam egy adag bélyeget, beáztattam és eltettük
magunkat holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése