Látogatás Áronnál a kórházban

Már ¾ 7-kor felébredtem, de a telefonálással még legalább egy órát várnom kellett. Kicsit türelmetlen voltam, de keményen magamra szóltam és csak nyolc óra után telefonáltam. A nővérke még így is kért, hogy később telefonáljak, mert a főnővér most az orvosokkal vizitel és 9-kor pedig kezdődik a főorvos úrral a nagyvizit. A legjobb lenne ha 10 óra után hívnám őket, mert ilyenkor ott néha kicsit bolondok háza van. Annyit azért sikerült megtudnom, hogy Áron jól van és ma reggel óta már nem intravénás infúzióval kapja a gyógyszert, hanem tablettában.

Kérdeztem, hogy arról tudnak-e valamit, hogy Áront mikor hozhatom haza. Erre csak annyit tudott mondani, hogy ma biztosan nem. Esetleg bemehetnénk-e Áront meglátogatni kérdésre pedig az volt a válasz, hogy bármikor bemehetünk, de arra készüljünk, hogy esetleg 11-ig a folyosón kell várakoznunk.

Egy kicsit megnyugodtam. Fel is hívtam Nóra nagyit. Mindent részletesen elmeséltem és azt mondtam, hogy ha szeretne velem jönni, Áront meglátogatni, akkor jöjjön ide és majd innen megyünk együtt a kórházba.

A nyugalmamat csak az zavarta meg, hogy lejött Emő és bár nem engedtem be, de a folyosón olyan hangosan cirkuszolt, hogy „meddig akarom azt a szegény gyereket a kórházban tartani?”, hogy a szomszédok is kijöttek az odújukból.

Megreggeliztem és vártam Nóra nagyit. Egy kis duolingo, egy kis blog. Éppen 11 óra múlt amikor csöngetett. Még ezt-azt összekészítettem Áronnak. A legfontosabb az „Árnika” fantázia nevű homeopátiás golyókkal készült víz volt, ami Norci szerint nagyon elősegíti a sebek gyógyulását.  Rögtön elindultunk és a 8-as busz majdnem a célig elvitt minket. Egy kis gyaloglás, de inkább séta és felmentünk a Gyerek Sebészetre.

Áront egy kétszemélyes szép tiszta szobában nagyon jó állapotban találtuk. Mind a kettőnknek megörült. Vette az adást, hogy miket hoztunk neki. Főleg innivalók és egy kis töltött nápolyi, kerültek ki a szatyorból.

Még ott voltunk, amikor Áronnak meghozták az ebédjét. Zöldséglevest és zöldbabfőzeléket hoztak fasírttal.

Nem sokkal az ebéd után láttam, hogy már fárasztja az ottlétünk és hogy a nagyinak mindent kétszer kell és főleg hangosan is kétszer kell mondani, hogy meghallja, ezért eljöttünk.

Búcsúzóul megkérdeztem a nővért, kitől tudhatom meg, hogy Áront mikor vihetem haza. Az volt a válasza, hogy ő ezt nem tudja megmondani, de este hat órakor telefonáljak és akkor a doktornő fog erre válaszolni.

Nagyi ugyan invitált, hogy menjek vele a törökhöz ebédelni, de nekem már ahhoz nem volt kedvem és ezért a Gazdagréti téren elváltunk.

Hat óra után pár perccel betelefonáltam a Gyerek Sebészetre, ahol közölték, hogy holnap a délutáni órákban jöhetek Áronért, de azért még reggel nyolc óra után hívjam fel őket. Ettől nagyon megnyugodtam.