Márai vagy Krúdy

Pocsék időre ébredtünk. Mire én felkeltem Áron már felöltözve készítette magának a szendvicset.

7:34-kor tudtunk elindulni, ami éppen hogy elég volt ahhoz, hogy ¾ 8-ra beérjünk a suliba.

Én csak hazajövetem után kezdtem el  reggelizni.

Elvégeztem a mai Duolingo kötelező részét és rendeztem a levelezésemet.

11 óra körül elindultam a Sinkó bélyegüzletbe. Vittem magammal a Jane Austin könyvet. A tömegközlekedésen töltött időt megint olvasásra fordítottam.

A buszmegállótól az üzletig, többször megállapítottam, hogy mi milyen szerencsések vagyunk, azzal, hogy a Gazdagréten lakunk. Ez a VI. és VII. kerület a 70 éve elhanyagolt házaival és a széltében, hosszában összepisált járdáival, a három háztömbönként megjelenő kocsmákkal elég lehangoló volt a számomra. Nem emlékszem pontosan, hogy Márai vagy Krúdy Gyula írja egy helyen, hogy "Budán lakni, az világnézet", de talán Márai és Krúdy pedig arról panaszkodott, hogy mindig Budán szeretett volna lakni, de csak a Margitszigetig jutott el.

Amikor hazaértem, igyekeznem kellett a bepakolással. Mindent lehordtam az autóba. Berámoltam a PET palackokat, majd becserkésztem Mannát a hordozókájába és lassan el kellett indulnom Áronért, de oda már autóval mentem.

Áront várva egyszer csak kiderült, hogy az autó nem indul. Mindent megpróbáltam, de úgy tűnt, hogy az akkumulátor töltöttsége nem elegendő. Próbálkoztam azzal is, hogy leállítok autókat, hogy a bebikázásra a segítségüket kérjem. Akik egyáltalán megálltak, azoknak nem volt bikázó kábelük. Szívesen nehezteltem volna rájuk, ha nekem lett volna, de nekem sem volt. Miután úgy tűnt, hogy ezt egyedül nem fogom tudni megoldani, telefonálásba kezdtem.

Joci itt lakik a közelben. Felhívtam Emőke lányomat, kérdezze meg tőle, hogy van-e neki bikázó kábele. Percek múltán jött a válasz: neki sincs.

Maradt a Renault Baumgartner, akik egy kisebb vagyonért jönnének ki egy-másfél órán belül.

Közben megjött Áron. Talpig be vagyunk pakolva, Manna is az autóban van, indulhatnánk Dömsödre, ha az autó indulna.

Sok évvel ezelőtt olvastam egy történetet. Egy merci valahol lerobbant (A tulajdonosnak  a merci féltengely törése volt a gyanúja). Felhívta a Mercédesz szervizt, akik nagyon hamar kiérkeztek. Megállapították a hibát (ami igazolta a tulaj  feltevését)  kicserélték a törött féltengelyt és azt mondták a tulajnak, hogy nyugodtan indítson és menjen, a feltevése téves volt, csak nem képzeli, hogy egy Mercédesznek csak úgy eltörik a féltengelye. Akkor még volt márka védelem.

Végül az egyik taxi társaságot hívtam fel, aki negyedórán belül kiküldött egy taxis,  4000.- forintért rábikázott az akkura és indulhattunk az utunkra.

Elhatároztam, hogy a TESCO-ban, nem csak a hétvégén szükséges élelmiszerekre fogok koncentrálni, hanem - Kost was es wolle - veszek egy bikázó kábelt is.

A TESCO fele menet még egy MOL kútnál is megálltunk, ahol vettem egy palack desztillált vizet, mert az akkuban lévő alacsony elektrolit szint is okozhatta a problémát. Ott rögtön utánatöltöttem az elektrolitot és elhatároztam,  hogy ezen túl rendes autó tulajdonos leszek.

Az idő hűvös volt, ezért biztonságból felhívtam a kazánt és bekapcsoltam a fűtést.

A TESCO parkolójában – biztos ami biztos – a motorházzal előre álltam, meg, hogy ha megint indítási problémám lenne, akkor egy másik autó, könnyen hozzáférhessen a mienkhez.

Igyekeztem rövidre fogni a vásárlást. Gyorsan visszaadtam a PET palackokat és csak a legszükségesebbeket vettem meg, nem megfeledkezve az indítókábelről sem.  Vettem csirkecombokat és csirke szárnyat, mert Áronnak az volt a kérése, hogy holnap tejfölös csirkepörkölt legyen az ebéd. Mannára gondolva csirkeaprólék is került a kosárba. Még egy lottószelvény kitöltésére is elcsábultam.

Az autó egy pöccintésre indult.

Irány Dömsöd.  Az eső egész úton kísért minket.

A vadi új Dabi Holtág Vendéglőnél megálltunk, mert eljött az ideje, hogy kipróbáljuk, milyen ott a kaja, a kiszolgálás és az árfekvés. Az építmény renoválása, kívül-belül első osztályú. 

Én halászlét kértem, Áron pizzát rendelt.

Amíg vártunk a kajára,én nem voltam rest kimenni és az autó csomagtartójából meghúztam az Unikumos üveget, mert az korty ami a „hozott anyagból” 200.- az étlapon 450.-forint. A hátralévő 200 méteren csak nem fognak megszondázni.

A halászlé leve finom volt, de érződött rajta, hogy a haldarabok nem akkor főttek bele, amikor az készült, hanem most utólag. Hiányoltam, hogy nem tudtak adni hozzá sercli kenyeret, mert ők azt szeletelve veszik. Áron pizzája és az árszint közepes.

A felszolgálónő, aki egyben olyan tulajdonos féle, nem lelkesedett azért, hogy az étlapon talált helyesírási hibákat jobbító szándékkal megemlítettem. Szerintem ki  se fogják javítani, Tíz-tizenöt hiba a négy oldalon, az nem olyan sok. Fizettünk (2250.- +250.-=2500.- forint) és mentünk a bázisra, ami még 200 méter.

Ágira nehezteltem, mert telefonon kértem, hogy az ott felejtett friss vekni kenyeret adja oda a Zoli bácsinak. Zoli bácsi éhes maradt, a hangyák nem és a vekni megpenészedett.

Este még levágtam egy adag bélyeget, azután lefekvés.