Reggel, amint elértünk
egy európai időt, írtam Mariannak egy SMS-t, hogy Áron egy kisebb baleset miatt
ma nem fog menni zongora órára és majd Emőke lányom részletesen elmeséli, hogy
miért nem.
Reggeli után indultunk
az Fiumei útra. Régi épület, új épület, sok lift, nem teljesen logikus
elrendezés és hiányoznak az útbaigazító táblák.
Csak a recepciós, meg a
betegfelvevő tudja, hogy mit hol lehet találni, ezért azután náluk hosszú sor
alakul ki az érdeklődőkből. A doktor néni megnézte Áron lábát és csak közepesen
volt elégedett. Az orvosok egymás között az Áront csak úgy hívják, hogy „ő a
fogpiszkálós”.
A doktornővel
megbeszéltük a hétvégi programot. Holnap, azaz pénteken még szeretné látni
Áront, de ha szombat, vasárnap egyikén sem tudom behozni, akkor most nem
mehetek ki a folyosóra, hanem végig kell néznem a sebtisztító beavatkozást (el
kell végeznem egy gyorstalpaló tanfolyamot), hogy szombat-vasárnap már egyedül
is meg tudjam oldani a feladatot.
Onnan az OIK-ba
mentünk. Nem vettem külön parkoló legyet,
de Áronnak meghagytam, hogy amíg én leadom a két könyvet, ha esetleg jönne a
parkoló felügyelő, akkor addig tartsa szóval, amíg meg nem jövök.
Onnan hazafele menet,
megbeszéltük, hogy a pizzázóban fogunk ebédelni, de közben Áron olyan gorombán
szólt be, hogy bár bementünk a pizzázóba, de nekem nem volt kedvem vele pizzát
enni, csak végigvártam amíg ő megeszi.
A délután Áronnak főleg
pihenéssel telt.
Vacsorára meleg
szendvicseket készítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése