Vége a hiányzásnak. Áron újra jár suliba

A Bartók rádió már szólt, de én még aludtam, amikor egyszer csak Áron, aki már fogat mosott és felöltözött keltegetett, hogy „Apa, hol van az orvosi igazolás, amit a suliba be kell vinnem?”

Ennek örültem, hogy nem nekem kell noszogatnom, hanem ő az aki szeretne már újra találkozni az osztálytársaival.

Nem reggeliztünk, csak Áronnak csomagoltam néhány sajtos, tarjás szendvicset. Beírtam az üzenő  füzetébe is a „betegség” miatti hiányzást.

½ 8-kor már az autóban ültünk és mentünk az iskola felé. Áronnal azt beszéltem meg, hogy a héten  még szeretném autóval vinni-hozni és először majd hétfőn mehet egyedül tömegközlekedéssel. Az úton volt egy kis  dugó, de ezzel együtt ¾ 8-kor már a sulinál voltunk

.

Áron megígérte, hogy mindenre nagyon oda fog figyelni, hogy behozza ezt a két hét lemaradását.

Itthon egyedül kellett reggeliznem. Utána blog bejegyzések pótlása következett, majd Duolingo és online sakk.

Az elmúlt két hét Áron sérülése miatt annyira nyomasztott, hogy nem volt kedvem a blogomat aktualizálni. Most, hogy kezd normalizálódni a helyzet, már sikerült a két hét elmaradásból egy hetet bepótolni.

Ahogyan ígértem Áronnak ¾ 3-ra mentem érte a suliba. Több okból is fel volt dobva. Amikor hazaértünk leült tanulni. Hogy példát mutassak én is elkezdtem Duolingo-zni.

Emőke áthozott valamilyen öt napja lejárt nyugger kelkáposzta főzeléket szafaládéval, de jóízűen megettem.

Egy  használt 26”-os férfi kerékpárt sikerült viszonylag olcsón megvennem, amiért ma este ½ 8-ra kell mennem a Batthyányi térre.

Sikerült is időben odaérnem, lebonyolítanom az üzletet és a bringát hazahoznom. A bringa nem új, de az árát megérte. Ha találok jobbat, akkor legfeljebb ezt továbbadjuk.

Este megismétlődött a már megszokottá vált vita, az Internet használatról és attól függetlenül a Notebook kisajátításáról, valamint a lefekvésről és a villanyoltásról.

Az már kezd körvonalazódni, hogy egy idő után az egy notebook nem lesz elegendő ebben az egy háztartásban.