R.I.P. Pfeifike

¾ 7-kor keltünk. Elkészítettem Áronnak a szendvicseket és 7:34-kor indultunk. Ez a négy perccel későbbi indulás azt eredményezte, hogy már egy sűrűbb forgalomban kellett araszolnunk az iskola felé és emiatt jóval későbben érkeztünk az iskolába, mint tegnap.

Visszajövet még egy órát tartott, amíg végre leülhettem a számítógép elé.

Rétács hívott, hogy Pfeifike (Pfeiffer Zsuzsanna, közös barátunk) ma hajnalban meghalt. Ettől teljesen a padlóra kerültem. Sokat beszélgettünk róla és megállapodtunk abban, hogy mind a ketten megpróbáljuk megtudni, hol és mikor lesz a temetése.

Délelőtt elvégeztem a Duolingo mai penzumát.

Kettőre beértem Áronért a suliba. Az úton hazafelé elmondta, hogy mik történtek az iskolában.

Örültem, hogy nem felejtette el Rita néninek bejelenteni, hogy jövő kedden későbben fogunk beérni a suliba, mert reggel meg kell jelennünk a Fiumei  úton felülvizsgálatra.

Hazaérve vettem a Bódé büfében Milánói makarónit és rántott csirkecombot. Feljavítottam egy kis ráreszelt parmezán sajttal és úgy tálaltam, hogy előtte megmelegítettem a mikróban. Áron húzta a száját, de mondtam neki, hogy „nem kényszer a disznótor” (az idézet drága Róza szájából), majd megeszi este.

Délután felmentem Beke Palihoz és úgy-ahogy felkészültem a hat órai lakógyűlésre.

Átadtam Áronnak a notebookot, azzal, hogy tanulás után 6-tól 7-ig Internetezhet. 

A lakógyűlésen Natália mellett ültem, Andor fia, pedig velünk szemben. Amikor számunkra unalmas dolgokról volt szó, akkor Andorral sugdolództunk, miközben ő egyfolytában rajzolt.

Megbeszéltük, hogy egyszer fogunk egymással sakkozni. A kedd este hat óra után mind a kettőnknek megfelelt.

Hazajövet Sajnos konstatáltam, hogy az egy óra Internetezésből több lett, mert én 8 óra után értem haza és akkor még javában működött a gép.

Gyorsan megvacsoráztunk és Áront az ágyba parancsoltam.