Pünkösd hétfő

Sokáig aludtunk, bár én egy hajnali ébredéskor, de még ágyban elvégeztem a Duolingo napi penzumának nagy részét, azután, mint aki jól végezte a dolgát visszaaludtam.

Az idő megint borongós, de remélem, hogy megismétlődik majd a tegnap délutáni napsütés.

Először csak ½ 9-kor keltem. Áron is javában lustálkodott.

Kimentem a kertbe, a kapával felkapartam két sort, majd belevetettem a beáztatott zöldbabot. Mindezt úgy, hogy közben szemerkélt az eső.

A hősies mezőgazdasági munka után elkezdtem készíteni a reggelit. Közben Mannának tettem ki a táljába a szombaton készült csirkeaprólékból, mert miután teljesen elkényeztettük, az agyonreklámozott drága macskaeledelt nem eszi. Kicsit több TV-t kellene néznie, főleg amikor a Wiskars reklám megy.

A reggelinek sikere volt, mert elég későn tálaltam fel. Megint előjött a jól bevált közmondás, hogy „az éhség  a legjobb szakács.”
 

Délelőtt a kertben voltam elfoglalva. Gyomirtás és újabb paradicsom palánták kiültetése. Most  már tizenkét tőről várjuk a termést.

A bélyegeket kiteregettem és vártam, hogy mikorra szikkadnak  meg annyira, hogy be lehessen rakni egy könyvbe préselődni.

Közben  a fényképezőgépről  letöltöttem a huzikáról készült képeket a notebook asztalára.

Ebédre újabb paradicsom levest készítettem, mert annak nagy sikere volt, de második fogásnak mi még mindig a tejfölös csirkepaprikást ettük, kovászos uborkával.

Ebéd után még maradt még annyi munkakedvem, hogy egy palántát kiültessek, három másik nyomorgót pedig szétszedve nagyobb vödröcskékbe ültessek át.

Délután, bár úgy tűnt, hogy időben kezdünk el  pakolászni és mindent alaposan bezárva hagyni, ennek ellenére sikerült ott felejtenem a könyveket, amiket pénteken vissza kell vinnem a könyvtárba.

Mindent bezártunk és hétkor már indultunk is. Még meg kellett, hogy álljunk Gabikáénál, mert a Rokkónak is vittünk csirkecsontot.

Nem időztünk sokáig, mert nyolcra haza kellett, hogy érjünk.

Nem sokkal nyolc után landoltunk a Gazdagréti téren. A cuccok felvitele közben meghívtuk Emőkét a neki félretett rebarbara tortára és a vaníliás tejszínhabbal díszített földi eper vacsorára.

Kicsit politizáltunk vacsora közben, de inkább élvezkedtünk a nachtisch (magyarul nas) minőségén.

Áront már ½ 10-re sikerült a fürdéssel együtt az ágyba parancsolni.

Én egy kupica unikum védőital után befejeztem a hétvégi blog bejegyzéseimet kerek egésszé formázni.