Korán ébredtem és az
első dolgom az volt, hogy Áront megnézzem, hogy van. Hát ő hál’ Istennek már
felülve, ölében a notebook és közölte, hogy már nem is fáj a lába.
Nem baj azért te csak
pihenjél és kíméld a lábad – mondtam -, mindjárt hozom a reggelit, no meg a
gyógyszert, mert hogy a doktornő Augmentin nevű antibiotikumot írt fel napi 3 x 1-et.
Reggelire kacsazsíros
pirítós kenyeret rásült sajttal, kakaót és lágy tojást szolgáltam fel.
A notebookot nagyon
nehéz volt tőle elkönyörögni.
Három kisebb
csomagocska is érkezett Kínából érdekes apróságokkal.
Próbáltam bepótolni az
elmaradt blog bejegyzéseimet és folytattam a duolingo-t.
Összeszedtem a
lakásban még található szennyeseket és elindítottam a nagymosást.
Ebédre bögrékből ittuk
meg a se hús, se zöldségekkel töltött erőlevest pirítós kenyerekkel.
Nagyi telefonon
érdeklődött Áron hogyléte felől és beígért egy beteglátogatást.
Kora délután Manna
megjött a napi csavargásából és az ajtó előtt nyávogott.
Kiteregettem a ruhákat
és visszavittem a Nagyszeben téri könyvtárba a holnap lejáró könyveket, hogy
holnapra ne torlódjanak a programjaim.
Visszafele beugrottam
a CBA-ba. Vettem friss tejet a kefir készítéshez,
tarját, sajtot, debrecenit, újhagymát, retket, fonott kenyeret a holnapi
reggelihez és innivalókat.
Este már Áronnak is a
konyhában tálaltam fel a vacsorát. A körömpörkölt maradékát ettük kovi ubival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése