Emőke szülinapja és a Diótorta

A gazdag reggeli után először Áron sebének az ecsetelése történt a Hidrogénper-oxiddal, majd a bekötözés és csak azt követően kezdtem készíteni Emőke szülinapjára a diótortát.

Miskolczi Marika látogatása éppen kapóra jött, mert többek között hozott 10 tojást, amit reggel vettek ki a tyúkólból és annak frissességében jobban bíztam, mint amelyik a hűtőszekrényünkben volt.

A tíz tojásfehérjéjéből felvertem a habot, a sárgáit pedig a dupla-falú –előzőleg vízzel feltöltött – edényben odatettem a kis platnira a 25 dkg porcukorral és megkértem Nóra nagyit, hogy kavargassa. Nem sokat, maximum egy órát. Ettől egy kicsit hátrahőkölt.

Az egész torta készítése nem tartott tovább, mint másfél óra. Szép lett és becsomagolva bekerült a hűtőbe.

Ebéd után a nagyival átmentünk Gabikáékhoz. Beszélgettünk, kávéztunk. Gabika

próbálta rábeszélni a nagyit, hogy hagyja ott azt a füstös Budapestet és tegye át a székhelyét valahova a Dömsödi házunk közelébe, hogy legalább a hétvégeken együtt lehessen velünk.

Nóra nagyin nem nagyon fogott a sok érvvel teletűzdelt rábeszélés.

Visszatértünkkor Levente anyukája csöngetett be hozzánk és érdeklődött Áron hogyléte felől.

Korán kezdtünk el csomagolni, hogy otthon még megünnepelhessük a lány szülinapját. Eredetileg az volt a terv, hogy a nagyival együtt (ha Mannát nem számolom, akkor) négyen fogunk ünnepelni.

l

Emőke még nem volt otthon, rá várni kellett. Nagyival addig is beküldtünk egy-egy Unikumot az ünnepelt egészségére. Nagyi egy darabig türelmesen várt, de mivel Áron nem foglalkozott vele, egy idő után felpattant és közölte, hogy ő hazamegy.

Végül mi sem vártuk meg, amíg Emőke hazatér. Lefeküdtünk.