Amikor
felkeltem, az első dolgom az volt, hogy elővegyek egy nagy adag, már
befűszerezett, bekevert fasírtot a mélyhűtőből, hogy mire készítem az ebédet
már használható halmazállapotú legyen.
Reggel ½ 9-től
½ 10-ig nem sikerült Áront rávenni, hogy keljen fel és jöjjön velem a piacra, valamint a szigetelő anyagokért Kiskunlacházára, meg a Juditékhoz.
Egyedül
indultam el. Az autóba betettem a két zsák ruhát is, amiket Juditnak szántam. A
piacon megvettem Adriéknak a füstölt csülköt és magunknak a babfőzelékhez egy
zacskó tarkababot, no meg két kis pohárka juhtúrót a készítendő körözötthöz.
A következő
állomás Kiskunlacháza lett ahol az XPS táblákat és a hozzátartozó üvegfátylat
(ezt a szót most hallottam életemben először) és ragasztót szeretném megvenni.
Mindent
megkaptam és indulhattam vissza.
A
barkácsboltban vettem egy szál 2 x 3 cm keresztmetszetű fenyőfát, hogy a
szigetelést felül azzal kezdjem.
Hazafele még
beugrottam Judithoz. Leadtam a két zsák ruhát és a Pongónak szánt csontokat.
Megittunk egy kávét és próbáltam neki magyarra fordítani a német nyelvű
munkahelyi technológiai utasításokat.
Itthon, miután
mindent kirámoltam az autóból, feltettem a babfőzeléket főni és elkezdtem
készíteni az addigra felengedett fasírt pogácsákat. Még belekevertem egy tojást
és ráreszeltem egy sercli száraz kenyeret.
Áront
megkértem, hogy készítse el a reggelinket.
A babot
feltettem főni. Csak só, bors, babérlevél és tárkony kellett bele, meg egy kis
odafigyelés, hogy amíg puhul, le ne főjön teljesen a leve, mert akkor
odakozmál.
Közben megformáztam
és kisütöttem a fasírt pogácsákat.
Áront reggel
óta próbálom rávenni, hogy menjenek el a Levivel egy órát biciklizni, de ez ¼
3-ig nem járt sikerrel. Se lecke, se Duolingó, se Robin Hood, se kimenni a
szabadba, csak az Internet. Valami nagyon határozott dolgot kell kitalálnom.
Megkevertem a
körözöttet, miközben Áron tálalta a reggelit.
Áron elindult, de hamar
visszagurult azzal a rossz hírrel, hogy Levente most nem tud vele elmenni,
kerékpározni, mert éppen ebédelnek, de majd ebéd után átjön.
Hát mire
átjött, már megint lement a nap és csak egy nagyon rövidet tudtak biciklizni és
ezért inkább játszottak az Interneten. Közben próbáltam a fiúkat kínálni
ebéddel, naranccsal, de csak Áron fogadta el a narancsot.
Én elkezdtem
feltiplizni a belső szigetelés felső vezetőlécét, ami egy kiinduló pont lesz az
XPS lenezek felragasztásához.
Utána
befűtöttem a cserépkályhába és a Jancsi kályhába is, hogy a kazánokat
tehermentesítsem.
Éjjel 2 óra
után arra ébredtem, hogy fázom. Hiába vagyunk a hideg ellen hatszáz oldalról
(két kazán, két kályha és még az inverter-es klíma) bebiztosítva, a rendszer
még közel sem tökéletes. A cserépkályha, amelyik amúgy nagyon jó dolog,
a termosztáttól három méterre azt mondja a
rendszernek, hogy itt már elég meleg van 22,5 ॰C, ne fűts
tovább. Erre a termosztát lekapcsolja az éppen működő kazánt és ezzel megszűnik
a ház központi fűtése, ami azt eredményezi, lent hiába van a cserépkályhától jó
meleg, fent elkezd hűlni a ház. Ez hűl, egyre jobban hűl és mire már lent is
lehűlne a laktér, addigra este 10 óra van, amikor meg már azért nem kapcsol be a
termosztát, mert úgy van beprogramozva, hogy este 10-től reggel 6-ig ne
kapcsoljon be. (nem egészséges túl melegben aludni.)
Azt gondolom,
hogy az lesz a legegyszerűbb jobbítás a rendszeren, hogy a termosztátot majd
egyszer felköltöztetem, és onnan dirigáljon a kazánnak. Mivel ez most éjjel ½ 3-kor
18॰C mellett nem
oldható meg ezért azonnali intézkedésként megnyomtam négyszer a termosztát „óra”
gombját, amitől rögtön azt hitte, hogy már reggel ½ 7 van. Ezzel a kegyes
hazugsággal, azonnal beindult a fűtés és én folytathattam az éjszakai pihenést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése