Végül jó
melegben kialudva ébredtem. Az ébredés alatt, még félálomban azt álmodtam, hogy
angolul elmondtam a brushup csapatnak egy kedvenc történetet Kempelen
Farkasról. Hála a rendszeres Duolingó-zásnak egészen jól sikerült a mesélés, de
azért reggel frissiben utána kellett néznem 2-3 szónak.
Napközben
próbáltam csökkenteni a restanciáimat és Áront is igyekeztem ugyanerre rávenni.
Ez persze nem sikerült, mert csak odáig jutottunk el, hogy belátta, igazam van,
keveset foglalkozott az iskolai dolgaival és az angollal, de jól érezte magát
Dömsödön.
Dél körül
elmentek a Levivel egy jót bringázni, azután megint Internet.
Napközben
elkezdtem az XPS táblák beszabását, de a próba felillesztésen nem maradtak ott,
hiába próbálkoztam mindenféle Tixo szalagos és díszgombostűs technikával.
Mindez lehet, hogy csak úgy fog működni, ha elkezdem a táblák felragasztását a
falra.
Este hat óra
után elkezdtünk intenzíven pakolászni, de mivel Áron nem tudott segíteni az
Internet-je miatt, mindent nekem kellett csinálni, igazi indulás csak ½ 7 után
lett.
Nagyon utáltam
a sötétben való vezetést. Nem tudtam eldönteni, hogy hol a hiba. A szélvédő
zsírmentes letakarításában, a szemüvegem tisztátalanságában vagy egyszerűen a
látásomban? Ezen a helyzeten még rontani fog, ha majd esik a hó, leszáll a köd
és csúszni fognak az utak. Egyelőre csak odáig jutottam, hogy a legkönnyebben
úgy segíthetek a problémán, ha úgy indulunk el, hogy még világosban érjünk
haza.
Amikor
kipakoltunk Gazdagréten, Manna elkezdett reklamálni, Van nedves kaja, van
száraz kaja, de hol van a csirkeaprólék?
Mondtam neki, hogy azt kérdezze meg Árontól, mert én szerettem volna
venni a TESCO-ban, de Áron annyira utálja a zöldségekben gazdag csirkeaprólék
levest, hogy lebeszélt arról. Végül nem evett, nem ivott semmit, csak
sértődötten lepihent.
Áron is meg én
is keresgéljük a különböző akku töltőket. Tölteni kellene a kütyüt, a tabletet,
a notebookot, a digitális kamerát, a drónt, az elektromos fogkefét, a
villanyborotvát és az ébresztőórát meg minden egyebet, amiben csak akkumulátor
van. Szerintem a jövő lakása egy nagy töltő komplexus lesz. Először minden
helyiségben lesz több falba épített olyan süllyesztett dugalj, amikben különböző
méretű (normál, mini és micro) USB kábel bedugási helyek lesznek (természetesen
5 V körüli egyenfeszültséggel). Később minden szobában lesznek töltőrekeszek,
amikben több féle kábel csatlakozók vannak, legvégül pedig (már amennyire én
ellátok a műszaki fantáziámmal az idő tengelyen) a Qi támogatott vezeték
nélküli Wcharge rendszerek, amivel, ha csak letesszük a telefonunkat az íróasztalra
vagy az éjjeli szekrényre, akkor is töltődnek és a garázsba beállt autónk akkumulátorai is úgy fognak töltődni, hogy az autóval a betonon kijelölt helyre kell állni, ahhoz, hogy az akkuk Wcharge rendszerben vezeték nélkül töltődjenek.
A lánynak
vittem át egy tálka frissen készített kőrözöttet, de mivel nem volt otthon,
csak letettem az ajtaja elé.
Berni
Olaszországból küldött receptjével (milyen is az igazi olasz pizza)
kiegészítettem a receptkönyvem és így megszületett a 36.-ik bővített kiadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése