Az utolsó idei English Class

Az már csak természetes, hogy a két ébresztőóra ellenére nekem kellett bemenni Áron szobájába, hogy már ¾ 7 lévén fel kellene kelnie, ha komolyan gondolja, hogy 7 óra előtt elinduljon. Miután az esti összekészülődés elmaradt, hét óra után még keresgélnie kellett a szemüvegét. Végül megint ¼ 8-kor indult el.

Reggeli után, ami egy szalonnán sült tükörtojás volt, levelek, átutalások és egyebek a számítógépen. A délutáni brushupra is kellett készülnöm.

Én pont akkor indultam, amikor Áron hazaért a suliból. Néhány mondatban megbeszéltem vele, hogy a családi restrikciók nem ellene, hanem őérte, a jövőjéért történnek.

Minden estre közöltem, hogy akár a notebookomat, akár az asztali számítógépet is  használhatja, amíg nem leszek itthon, de előbb végezzen az iskolai dolgaival és utána a Duolingó -val kezdjen.

Nekem az idei utolsó brushup nagyon jó volt, főleg a Larry-vel töltött óra. Mannával is jó volt az olvasó csoport és utána a kiejtés korrepetálás Katie-vel és Misivel is, de a legfelemelőbb a Larry-vel volt az óra. Lili nem tudott maradni velünk, mert hatra még be volt jelentve egy páciens, de megígérte, hogy a karácsonyi bulira fog hozni ginger teát.

Hazafele a tömegközlekedésen Örkény könyvét olvastam. A „Lipóti Pékség”-ből pedig hoztam egy vekni joghurtos kenyeret.

Itthon Áron azzal dicsekedett, hogy ő is elérte a 70 pontot a Duolingón.

Vacsorára Áron a maradék zöldborsó főzeléket én pedig egy kis adagot a köröm pörköltből ettem, illetve később Emőke hozott át egy általa sütött fűszeres pulykaszárnyat. A joghurtos kenyérnek az egész családban sikere volt.