Sötétben nem jó autózni.

 

Szép napos időre ébredtünk, de mind a kettőnknek csak a lustálkodáshoz volt kedve. A lustálkodást végül Áron megelégelte, mert a hasa levitte. Készített magának és nekem is reggelit. Az enyémet felhozta, amitől egy kicsit elszégyelltem magam, Nem vagyok én beteg, hogy az ágyba kelljen hozni a reggelit.

Felöltöztem és én is lementem. Azzal akartam dicsekedni Marikának, hogy legalább megpróbálom  megtisztítani a konyhaablakot. Nem sikerült hibátlanra. Ezt még tanulnom kell.

A nap szépen süt. Áront szeretném rábeszélni, hogy menjünk ki a Duna partra sétálni.

Közben Emőke telefonált, kérte, hogy a ki szintit vigyük haza és ő is javasolta, hogy menjünk ki egy kicsit a Duna partra sétálni, amíg süt a nap, de lassan du. 3 óra van és Áron reggel óta még csak a notebookja előtt ült.

Végül, amikor már ment le a nap Áron hajlandó volt egy órás sétára.

Nagy nehezen el tudtunk indulni hazafelé. Áron csak lassan tudott bepakolni, és még lassabban tudta kiüríteni a szemetektől a szobáját.

Végül hat óra fele tudtunk úgy elindulni, hogy amit hatra hagytunk, az már takarításra egy jó alapanyag.

A hazaút ilyen sötétben, nekem már problémás. Jobban szeretek világosban autózni.

Gazdagréten szervezetten kipakoltunk, de néhány dolog azért lemaradt. Ilyen a fogkrém. a szójaszósz és a zárszerkezet Emőke lakásajtajához. Ezekért újra le kellett mennem.

Manna először a kajája iránt érdeklődött, azután, hogy miként mehetne le csavarogni.

Végül Áronnal egyetértésben abban maradtunk, hogy lemehet.

Mi melegítettünk magunknak egy kis köröm pörköltöt, amit kovászos uborkával tálaltunk.