Már majdnem 9
óra volt, amikor felkeltem. Az invitálásomra Áronnak, az éjjel történtek miatt
nem volt mersze nemet mondani és első szóra jött velem a piacra. Megvettük az Adri
rendelte füstölt tarját és a kolbászokat, magunknak pedig tejfölt, tojást és
hordós káposztát.
A
barkácsboltban vettem egy fűrészfogas spaklit (eredeti német nevén Spachtel),
mert nagyon elhatároztam, hogy ma elkezdem a projektet.
Hazafele
beugrottam Judithoz és hívtam, hogy délután jöjjenek át hozzánk Levivel.
Utána még
bementem a szépséghibás üzletbe megreklamálni az immáron harmadszor elromlott
hűtőszekrényt. Jani kihozott egy kisebbet és azt javasolta, hogy a mélyhűtő
részt pakoljuk az istállóba, a többit tegyük a kisebb hűtőbe és majd vasárnap
elviszi a nagyot a javítóba.
Délután
hozzáláttam Áron szobájának a belülről történő szigeteléséhez. Nehéz, nagy odafigyelést
igénylő, hosszadalmas munka. Arra hamar rájöttem, hogy ha ebből akarnék
megélni, hamar éhen halnék. E helyett a „Jack of all trade” helyett, aki
mindent meg tud oldani, egy tisztességes szakmát (bankrablás, pénzhamisítás,
zsebmetszés vagy lányok futtatása) kellett volna kitanulnom.
Na, mindegy.
Este kilencre készen voltam az első fázissal. Az XPS panelek felkerültek a
falra. Most majd még jön majd a selyemháló felragasztás és a festés, de előbb ki
kell pihennem a mai munkát. A hátrahagyott kosz eltakarítását Áron ugyan vállalta,
de eddig nem került rá sor.
Juditék csak
ígérték, hogy átjönnek, de ebből sem lett semmi.
Áron sajtos
meleg szendvicset készített magának, nekem meg az afrikai törpe harcsából
tálalt. Az ideiglenesen ide telepített kis hűtőben minden csak be van zsúfolva,
de semmit nem találunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése