Szenteste

Korán ébredtem és határozottan magamra szóltam, hogy korán is kell indulnom, ahhoz, hogy az esti karácsonyozásra vissza is érjek.

Még egy kis reggeli is belefért az életembe. Megfőztem egy sál debrecenit és egy fél magos zsemlével, mustárral, csípős paprikával, hozzá egy nagy csupor forró tejeskávéval teletömtem a bendőmet és még egy tormás sonkatekercset is becsomagoltam magamnak az útra.

Nem sokkal hét után indultam. Árontól csak kurtán búcsúztam, hogy nem kell keresnie a kocsi kulcsot, helyette nyugodtan Internetezzen csak.

A CBA-ban is érdeklődtem, hogy nem adott-e le valaki egy Renault indító kártyát, de nem.

A buszon, a metrón és 8:18-as távolságin soha nem látott mennyiséget tudtam olvasni és kiszótározni az „AGENT 6” c. könyvből.

A távolsági buszra, már nem kaptam u.n. elővételi „0”-ás jegyet és mondhatom, hogy csak nagy szerencsével fértem fel.

Az eredeti úti cél az lett volna, hogy ha már itthon nem találjuk az autó kulcsát, akkor talán a pótkulcs fellelhető a Dömsödi házban. Ahogy közeledtem a ház felé, egyre jobban izgultam a várható eredményt illetően.

A házba belépve, minden zugát megnéztem a kulcstartónak, még azt is, hogy nincs-e leesve a pótkulcs, de nem volt. Viszont az asztal közepén ott hevert az autó, otthon agyon keresett kulcsa.

Rögtön felhívtam Emőke lányomat, hogy vele is tudassam a jó hírt.

Félig meg vagyunk mentve, de azért tovább próbálkoztam a pótkulcs keresésével. Miután a keresés eredménytelen maradt, bezártam és beriasztóztam a házat és indultam vissza Budapestre.

Még egy percre bekukkantottam Judithoz, amiből egy ő negyedóra lett, mert ha már ott voltam, akkor kávéztunk is.

Visszafele a 11:28-as buszt értem el, amiről menet közben kiderült, hogy annyira fog kacskaringózni, hogy csak ½ 2 körül ér majd a Népligetbe, ezért útközben Kiskunlacháza központ megállójánál leszálltam, mert a húsz perc múlva innen induló busz 13 óra előtt ér ugyanoda. Még arra is maradt időm, hogy a pékségben igyak egy kávét.

A vissza úton is sikerült sokat olvasnom.

Hazaérve ért a következő csapás. Hiába van meg az autó nyitásához és indításához szükséges kulcs, az autó ott szomorkodik egy jobb első defektes kerékkel.

Gyorsan betettük egy ajándékozó zacskóba a Boginak Jézuskára tervezett sícipőjét és kénytelen voltam tömegközlekedéssel menni Adriékhoz. Zsolti, Bogi és Adri örültek az érkezésemnek. Zsolti eldugta a Boginak szánt sícipőt, ami 240-es, de Adri szerint Boginak még csak 235-ös kellene. Mondtam, hogy azt a hiányzó 5 mm-t vastagabb sí zoknival pótolják ki és több zöldséget, gyümölcsöt adjanak a gyereknek, hamar bele fog nőni.

Átvettem az Áronnak szánt karácsonyi ajándékot, amit Zsolti segített megvenni, de nem engedte, hogy kifizessem. Adri még átadott egy csomagot, amiben a karácsonyi vacsoránkhoz voltak finom kis torta szeletkék.

Zsolti hozott haza a pár hónapja vásárolt Ford-jukkal, ami nagyon tetszett és pont annyival modernebb, mint a mi Renault Scenic-ünk, mint amekkorát a KPG és az NTX rendszám időbeli különbsége indokol. Nekem nagyon tetszett az autó. Zsolti is feljött és ő adta át Emőkének az Adri csomagját.

Áron inkább ette, mint kötözte a szaloncukrokat. Gyorsan feldíszítettem a fát, bekapcsoltam rajta az kis izzókat, meg LED-eket és az alját körbepakoltam az ajándékokkal.

A kütyüről a Bluetooth sztereó hangsugárzón keresztül szóltak a karácsonyi dalok, miközben elkezdtem az ünnepi vacsorát készíteni.

A krumplipüré készítése Emőke feladata volt, nekem csak fel kellett tennem főni sós vízben. Az én feladatom a rántott hal volt, amit a bepanírozás után a kerámia serpenyőben sütöttem, mert Emőke nem kultiválja a fritőzt. Mire Emőke áthozta a diós süteményeket már majdnem minden készen volt, csak tálalni kellett.

Nagy terülj-terülj asztalka volt, amit Áron terített meg. A fő fogás a rántott hal volt a krumplival, majonézzel és céklával. Finom bort és üdítőket ittunk hozzá. Vacsora közben még Katika hozott át egy tálban halászlét nehogy éhen maradjunk.

Miután degeszre ettük magunkat, következett az ajándékok kiosztása. Nem sorolom fel, de mindenkinek az volt a véleménye, hogy nagyon gazdag Jézuska volt.

Az én egyik ajándékom Zaka Dominik: „Szabadon” című könyve volt, amit lefekvés után elkezdtem olvasni és egy ültő (bocsánat, egy fekvő) helyzetben majdnem teljesen kiolvastam.