2016. január 17., vasárnap

Kipihenjük az izgalmakat és lett egy új akku

Természetesen nagyon későn keltünk fel. A reggeli délre tolódott.

Béni jött át, beszélt a feleségével, aki azt ígérte, hogy amint megtudja az email címet, ahova nekem a fordítást kell majd küldenem hívni fog telefonon. Béni megcsodálta a LED-es szekrényvilágítást, de rögtön meg is kritizálta, hogy a régi világításnak miért lóg le a vezetéke. Teljesen igaza volt, majd ha lesz hozzáférésem, azt is rendbe teszem.

Nagy elánnal nekikezdtem Samó diótortája készítésének. Amíg én a tíz tojást kettéválasztottam és a fehérjéből habot vertem, addig Áron abban segített, hogy megdarálta a diót és kimérte a kétszer 25 dkg porcukrot. Közben bekapcsoltam a sütőt és beállítottam 180C-ra. Innen már csak egy lépés volt bekeverni a masszát és befektetni a sütőpapírral kibélelt tepsibe. A porcukorral összekevert tojás sárgája bekerült a dupla falú fazékba. A dupla fal között víz volt és alacsony fokozaton melegítve Áron kevergette, de elég hamar megunta és akkor inkább felment a számítógéphez.

Miután betettem a tepsit a sütőbe, én kevergettem tovább a kenőcsöt, ami valóban nagyon unalmas volt, de ezt túl kell élni. Az egész ceremónia nem több mint egy másfél óra, de az tartotta bennem a lelket, hogy Samó mennyire fog örülni, amikor megkapja.

Közben a torta tésztája (nem félreértendő, nincs benne egy szem liszt se) megsült és kikerült a hideg kőre, a kenőcs pedig lábasostól a hideg vízbe.

Áronnal sikerült megint jól összevesznem, mert arra kértem, hogy most tartson két nap Internet szünetet, hogy saját magán le tudja mérni, mennyire Internet függő. Annyi minden egyéb, minőségileg jobb elfoglaltság létezik, mint az Internetes játék. Odakint a hideg ellenére süt a nap, átkerekezhetne Leventéhez. Itt bent elő vehetné a tanulni valót, gyakorolhatna a zongorán, vagy olvashatna. Abból a több mint 2000 könyvből, ami itt van, csak találna egyet.

Nekiültem Adri unokatestvére Lenovo-jának, hogy telepítsem rá a Windows 7-et, de odáig sem sikerült eljutnom, hogy a gép Bios-ában beállítsam, hogy a DVD-RW legyen az elsődleges Boot-oló. A másik notebookon felhívtam Bélát, aki csak annyit tudott javasolni, hogy bár óvatosan, de mindenféle átállítással próbálkozzak a Bios-ban. Az sem teljesen kizárt, hogy a Windows 7 installáló lemeze sérült, de ez majd még ki fog derülni.

Az már most látszik, hogy a kétnapos hétvége helyett az egy napos nekünk semmire sem elég. Eljutottam odáig, hogy semmire sincs időm, még a Duolingo penzumomat sem végeztem el, pedig vasárnap van.

Már késő délután fele járt, amikor átjött Levente és egy tanácskozási sakkjátszmára kihívtak. Mondanom se kell, hogy (örömömre) az elhárított királycselt az "ab start" huszár hátránnyal elvesztettem a két fiúval szemben és utána sötéttel, egyenlő felállással is csak nehezen tudtam nyerni ellenük.

A torta felvágása, a kenőccsel bekenése és a diódarabokkal való díszítése és a torta becsomagolása már a munka könnyebb része volt.

Hat óra fele már mi is elkezdtünk pakolászni. Az autó az első pöccintésre be is indult, viszont menet közben úgy éreztem, hogy mintha a jobb első kerék megint lapos lenne, ezért Kiskunlacházán jobbra bekanyarodva megálltam egy kisebb pakolóhelyen. A szivargyújtóba bedugható kompresszorral sikerült felfújnom a kereket 2,2 légkörre, viszont utána az Önindító, illetve az akku, csak annyit mondott, hogy „nyek!”

Na, erre előkotorásztam a bikázó kábelt és kiálltam a főútra, hogy leállítsak egy autót, segítsen bebikázni az autót. Nem csalódtam az emberek hozzáállásában egy félórán keresztül integettem, de az ott elhaladó kb. száz autóból egy sem állt meg, hogy legalább megkérdezze, mi a probléma. Megint én éreztem magam hülyének, hogy én ilyenkor meg szoktam állni és megkérdezem, miben segíthetek.


Már teljesen szétfagytam, amikor végül egy zárt teherautó, ha nem is állt meg, de ugyanabba a parkolóba kanyarodott be ahol a mi lerobbant autónk állt. Mondtam is neki, hogy „magát az Isten küldte”. Meg is próbált segíteni, de amikor az önindító így sem mozdult, az volt a véleménye, hogy ez az akku tönkrement, viszont ahol állok az az ő autós boltjuk és bár most (vasárnap este 7-kor) nincs nyitva, de kinyitja és ad egy jó minőségű akkut számlával és két év garanciával. Rögtön megvettem és még be is szerelte. Az autó az első pöccre indult. Nem nagy késéssel, de hazaértünk.

Itthon a nagy ijedtségre bekaptam egy unikumot és vettem egy forró fürdőt.
Áron átment Emőkéhez, és később felment palacsintázni Emőhöz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése