izzócsere

Mind a kettőnknél hét óra előtt csörgött az ébresztő. Áronnak suliba, nekem meg az autó villamossági szerelőhöz kellett mennem. 

Felajánlottam Áronnak, hogy a Hegyalja úti megállóig szívesen elviszem, de ő tartva a dugótól más irányba indult el.

A műhelyben azt mondta a mester, hogy megnézi az autót, de ha olyan típus, aminek a fényszóró izzó cseréjéhez a lökhárítót is le kell szerelnie, akkor nem vállalja. Szerencsém volt, mert csak az akkumulátort kellett kiszerelni és egy negyed óra alatt készen is volt az izzó csere. Bár a Péterfiék, akik ajánlották ezt a mestert, azt mondták, hogy tőlük 600.- forintot kért, tőlem meg most 1500.-at. Úgy látszik, hogy mégsem 1% alatti az infláció. A fő az, hogy végre nem félszeműen fogok közlekedni.

Hazaérve bementem a CBA-ba. Vettem tejet, tarját, debrecenit, két zsemlét és lapsajtot.

A reggeli még mindig kocsonya fokhagymás pirítóssal.

Elindultam a Citi Bankba és az ott felvett pénzzel a Postrader-hez.

Kicsit késve érkeztem a World Auction irodába, de Böbe emiatt nem neheztelt és kedvesen fogadott.

Elintéztük a piszkos anyagiakat és utána még egy kicsit dumcsiztunk.

Amikor hazaérve láttam, hogy Áron már itthon van, kezdődött a halk vita. Áron próbált meggyőzni, hogy az úgy jó, ha ő most ½ 3-tól 6-ig lóg az Interneten, majd utána egy órát tanul és majd utána vacsorázunk.

Én minden esetre vettem egy pulykaszárnyat és azt próbáltam jól befűszerezve, fokhagymával megtűzdelve, némi zöldséggel és naranccsal körülrakva egy jénaiban megsütni. Kicsit meglocsoltam szójaszósszal és rozéval.

Felvittem Balázs doktor úrnak a Berencsi Anikónak szánt karácsonyi ajándékot és megkértem, hogy kézbesítse.

Nyolcra elkészült a vacsora, de Áron még lement ásványvízért és gyümölcslevekért.

Áron tálalt és átment Emőkéért. A vacsora jóízű lett volna, csak kevés volt benne a sárgarépa, fehérrépa, hagyma és a narancs és a pulykaszárny túl nagy volt, alig tudtuk hárman megenni.