A hiányzó három napi blogbejegyzés keresése folyamatban van, (A szerk.)
Reggel nagyon összeszedetten kellett intéznem a dolgokat,
hogy minden klappoljon. Az még kritikus volt, hogy nyolckor kiengedhetem-e
Mannát és biztos, hogy 10 óra körül még
be tudom-e terelni. Úgy ítéltem meg, hogy az idő elég zord ahhoz, hogy ne
kelljen majd sokat hívogatni, keresgélni.
A fürdőszobát hajmosással kezdtem, hogy a fodrásznak már
ezzel se legyen gondja.
A reggeli főtt pulykavirsli mustárral, lágy tojás kakukkfűvel, pirítós kenyér megkenve oldalassal sütött zsírral és tejeskávé.
Utána szisztematikusan elkezdtem pakolni, amibe
beletartozik az is, hogy behoztam Manna hordozókáját és őt magát is behívtam.
Minden az eltervezett koreográfia szerint ment.
Becsuktam az összes zsalugátert, kikapcsoltam (illetve, bármikor, bárhonnan
bekapcsolható standby állapotba
tettem) a fűtést, beriasztóztam
és kész.
¼ 11 előtt pár perccel elindultunk. A tolókapu zárja nem
működött tökéletesen, de talán a betörök ezt nem fogják megtudni és ha mégis,
akkor a riasztó rendszeren majd amúgy is fennakadnak.
Ákosnál ( a Kiskunlacházi fodrász várni kellett tíz
percet, mert túl korán érkeztünk), de amikor sorra kerültem hamar végzett velem. A
fodrászüzlet design-ja, amit most láttam először, tetszett, meg is dicsértem.
Igyekeztem minél korábban Budapestre érni, mert Varga Katalin
Iskola titkárnál volt jelenésem. Áron félig ceruzával kitöltött középiskolai
felvételi lapját kellett személyesen!! golyóstollal felülírni és az iskolák
területi kódjait beírni
Meg is jelentem és gondosan átírtam mindent tintával
felülírni, de amikor a területi kódokhoz jutottam, ahhoz szükségem lett volna
Internet elérésre. Kérdeztem, hogy itt az iskolában van-e egy publikus
munkaállomás, de mondták, hogy nincs. Sebaj, akkor majd az okos telefonommal
megoldom. Kérdeztem, hogy itt van-e WiFi. Van, de annak nem adhatják meg a
belépési kódját.
Ekkor már leesett a tantusz (Norci lányomnak, ellenkező
előjellel, erre egy félévre volt szüksége), hogy megértse, ott az Egyesült Királyságban miért akar a hivatal mindenben segíteni, de most nem Bristolban vagyunk, hanem
Budapesten.
Beültem az autóba, hazagurultam, számítógépet bekapcs,
Interneten megnéz, felír és vissza a suliba. Mindez az öt perc helyett 1 ½ óra,
1000.- üzemanyag, újabb parkolás és a város fölösleges légszennyezése. Nem az a
baj, hogy mi Magyarországon még csak itt tartunk, hanem az, hogy ellenkező
irányba megyünk.
Még bent találtam az Iskola titkárt és sikerült beírnom a
területi kódokat.
Áron ¼ 3-kor ért haza az iskolából és rögtön leült
játszani a számítógép elé, mondván, hogy nincs lecke, de a leckefüzetet nem
tudta megmutatni.
A CBA-ban vásároltam néhány dolgot Áron holnapi tízóraijához
és a kis kínaiból vittem haza vacsorának valót. Vacsi után kértem, hogy
pakoljon be az iskolatáskájába, készítse ki a ruháit holnapra és kezdje el a
lefekvési ceremóniát.
Elkészítettem a tízórait és magam is lefeküdtem.
Már én is aludtam, amiikor felébredve az a rossz érzésem
támadt, hogy Áron még nem alszik. Már éjfél elmúlt amikor benyitottam a
szobájába és még Internetezett. Azonnal eloltattam vele a villanyt, de egy fél óra múlva még beszóltam neki, hogy menjen el fogat mosni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése