Igyekeztem időben felkelni, hogy mire Adri jön, már megreggelizve tudjam
fogadni. Azért még két Duolingo belefért a reggelbe.
Adri meghozta a cuccokat, de a vadi új, operációs rendszer nélküli, u.n.
meztelen Lenovo-hoz nem hozott semmit, de még DVD lemezt sem, úgy, hogy ahhoz
még először le kell töltenem minden drivert.
Elindultam az okmányirodába, kiváltani az új személy igazolványt. Egészen
addig nem volt probléma, amíg nem akarták felvenni az ujjlenyomatomat. Az én
ujjaim olyan kopottak, hogy ez már nem ment. Hiába a 77 év alatt volt módja
elkopni. Hogyan fogok én bankot rabolni, ha még ujjlenyomatot sem tudok hagyni
magam után? J
Amikor hazajöttem, nem találtam sehol Mannát. Vagy elcsavargott, vagy Emőke lement érte betegen és már felvitte.
Elkészítettem az Adri navigációs SD kártyáján a térképek frissítését. Nagyon ráfért, mert legtöbbje 2009-es volt. Megírtam hozzá a tesztelési utasítást.
Az ebédhez vettem egy új zellert, mert megkívántam egy tárkonyos ragulevest, persze nem olyan macerásan elkészítve, ahogy az a receptkönyvemben van leírva, csak hamisan. A zacskós levest, csak egy felkockázott sárgarépával, feldarabolt zellerlevéllel és a grillcsirke felaprózott mellehúsával próbáltam feljavítani. Nagyon finom lett.
Áron hazaért ½ 3- kor. Neki is kínáltam a levest, de ő inkább azonnal leült játszani a számítógépen. Egyelőre
csak én izgulok azon, hogyan fog sikerülni szombaton az írásbeli felvétel.
Letöltöttem a Windows 7-hez található drivereket.
Pihenés gyanánt sikerült elvesztenem egy sakkpartit, miközben egyfolytában
azon idegeskedtem, hogy Áron órák óta csak az Interneten lóg és ingerülten
válaszolgat, amikor arra kérem, hogy most már vegyen elő egy feladatsort és
üljön le tanulni.
Hatkor végre felállt és azt mondta, hogy
bemegy a szobájába tanulni. Én közben készítettem a vacsorát és fél óra múlva
bementem megnézni, hogy mit csinál. Az íróasztalán nagy kupleráj, Áron pedig az
ágya szélén ül és Internetezik. Közölte, hogy holnapra nem kell semmit tanulni,
mert a tanárnő mondta, hogy csak három diák lesz bent és akkor inkább elviszi
őket egy cukrászdába, hozzanak magukkal pénzt. Kiderült ugyanis, hogy a szülők
többsége adott a gyereküknek a távollétre igazolást, hogy az egész napot a
felvételire való készüléssel tölthessék. Ezen egy kicsit kiakadtam, mert én az
iskola helyében úgy reagáltam volna erre a helyzetre, hogy egy magyar és egy
matematika tanárt kértem volna fel, hogy az utolsó néhány napot erre fókuszálva
tartsák meg.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy pár
napja Áron is megkérdezte, adnék-e neki is egy ilyen igazolást, de én
elleneztem.
Este hét után tudtam rávenni, hogy üljön
le végre és csináljon meg egy matek feladatsort, de ebben sem volt köszönet.
Nyolckor ideadta az elkészült munkát, ami sajnos nem volt 100 %-os és akkor
nagyon összevesztünk, de annyira, hogy egy pár pofon is elcsattant. Nem elég,
hogy a feladatsor megoldása tele volt hibával, még az én javításomat kritizálta
meg nem engedhető hangnemben.
A nagy balhénak persze Emőke is a
szenvedő alanya volt, aki közben mindvégig megpróbálta a kialakult helyzetet
konszolidálni
Nagyon rosszkedvűen kerültem az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése