Áron reggel hét óra előtt ébresztett,
hogy nemsokára kell indulnunk.
- - Áron, miért
kellene nemsokára indulnunk, amikor a felvételi csak 10 órakor kezdődik.
Szerintem elég, ha ½ 10-re odaérünk és ahhoz ½ 9 - ¾ 9 között bőven elég, ha
elindulunk.
- - Nem, mert nekünk azt
mondta Rita néni, hogy legkésőbb ½ 9-re már legyünk ott.
Nem vitatkoztam vele, de miközben nagyon
furcsálltam, magam is felkeltem. A fürdőszoba után még készítettem egy kis
reggelit, amit Áron már nem nagyon akart megenni, mert közben siettetett ½
8-kor, hogy induljunk már. Ebben már nem voltam partner és végül 7:35-kor
indultunk el. Én azt javasoltam, hogy a legegyszerűbb, ha a 8-as busszal
elmegyünk a Kelenföldi Végállomásig és onnan az M4-es Metróval 3 megálló a
Móricz Zsigmond körtér. Szerintem az egész nem több mint fél óra, és pont jött
is a 8-as busz. (7:40 van.)
- - Nem, az nem jó,
menjünk inkább a 139-es busszal a BAH csomópontig és onnan a 61-es vagy a 17-es
villamossal a Móricz-ra.
Nem vitatkoztam vele, pedig tudtam, hogy
az én verzióm lett volna a jobb. A 139-es busz 7:45-kor indult és a 17-es
villamosra sem kellett sokat várni. A Móricz Zsigmond körtéren is makacskodott,
hogy hol szálljunk le, mert ott a 61-esnek és a 17-esnek is két megállója van,
de Áron ragaszkodott, hogy az elsőnél szálljunk le, miközben a második megálló
pont ott van, ahol szemben a József Attila gimnázium épülete.
A fő az, hogy ha nem is 30 perc alatt,
hanem 45 perc alatt, de végül 8:30-ra oda értünk. Utólag is örülök, hogy ezen
nem nyitottam vitát, hogy Áron nyugodtan kezdhessen neki a feladatnak.
A gimnázium kapuja zárva volt, minket nem
engedtek be, mert mint mondták, most még folyik bent a takarítás és majd egy
óra múlva nyitják meg a kapukat és akkor még mindig marad egy fél óra a
felvételi kezdetéig.
Nem könnyű Áronnal az élet. Makacs és
hajthatatlan. Ott kért tőlem egy ezrest, hogy elmegy venni magának valami
csokit és egy fél óra múlva érkezett vissza, amíg én majd megfagytam. Megbeszéltük, hogy amíg ő írja a felvételit,
addig én beszéljem meg a nagyival az ünnepi ebédet a Nefrit kínaiban és
12:00-kor itt találkozunk a Gimnázium előtti két nagy virágcserépnél, én addig
drukkolni fogok neki.
Hazajövet kinyomtattam az utvonalterv.hu
oldalról mind a két változatát a ma reggeli útnak, hátha utólag meg tudom
győzni az igazamról.
Nóra nagyival beszéltem telefonon, de
bármennyire szeretné velünk tölteni a mai ünnepi ebédet, nem tud velünk
tartani, mert nem érzi jól magát. Kérte, hogy mielőtt elindulunk, Dömsödre
vigyünk fel neki egy nagy adag tartalmas levest.
Mire észrevettem, hogy mennyi az idő, már
csak arra futotta, hogy beugorjak az autóba és rohanjak Áronért. Az autónál
megint ugyanaz a kellemetlen meglepetés fogadott, mint a minap, hogy a jobb
első kerék teljesen leeresztett. Gyorsan elővettem a kompresszort és amennyire
tudtam felfújtam. Ezerrel mentem, hogy Áront még ott érjem a megbeszélt találkozási helyen. Én már nem
láttam, hogy ott lett volna, de ő észrevett, amikor begördültem. Nagyon
megörültünk egymásnak. Első jelentés szerint azt mondta, hogy jól sikerült mind
a két írásbeli, hozzátéve, hogy az egyik matek feladat nagyon nehéz volt és
arra már nem is maradt ideje.
Hazatűztünk a cuccainkért. Otthon gyorsan
mindent (Mannát is) bepakoltunk az autóba és indultunk.
A sűrű program miatt arra már nem maradt
időnk, hogy a Nóra nagyihoz felszaladjunk a valahonnan beszerzett levessel, de
annyit meg tudtam tenni, hogy a netpincer.hu portálon megrendeltem egy
gulyáslevest és egy tárkonyos ragulevest, amit mi nem is tudtunk volna olyan
gyorsan beszerezni, mint ahogyan ők házhoz szállítják.
Emőke a betegségére hivatkozva nem tudta
elfogadni az ünnepi ebéd meghívásunkat, így azután Áronnal csak ketten mentünk
a kínai Nefritbe ebédelni. Áron már az étlap tanulmányozásánál tobzódott a
különféle finomságok olvastán. Végül mindenféle rákokkal és tintahallal
megtűzdelt finomságokat ettünk, miközben sajnáltuk, hogy Nóra nagyi és Emőke
nem ünnepelhetnek velünk.
Bár a Nóra nagyit telefonon jó előre
felkészíthettük, hogy figyelje a kapucsengőt, mert finomságokat fognak házhoz
szállítani, ennek ellenére a Netpincér hívott telefonon, hogy az ételfutár
hiába nyomja a megadott 38-as számot a kaputelefonon, őt senki nem engedi be.
Na, akkor felhívtam a Nóra nagyit, hogy
engedje be az ételfutárt, mert ott áll a kapuban és nem tudja felvinni a kaját.
Az oda-vissza telefonálgatások után nagy nehezen összejöttek a dolgok. Nagyi
később hívott minket, hogy a kaja nagyon finom volt, de ő azt hitte, hogy
együtt fogunk enni és ünnepelni. Emlékeztettem arra, hogy Áronnal tegnap ők azt
beszélték meg, hogy ma 12 és 1 óra között a Nefritben fogunk ebédelni és arra
is, hogy ezt ő a reggeli telefonbeszélgetésünk során a rosszullétére hivatkozva
lemondta, de ő ezekre egyáltalán nem emlékezett.
Nagyon aggódom amiatt, hogy a Nagyi
egyedül él és nem hajlandó semmiféle idősek otthonáról hallani. Úgy érzem, hogy
nekünk kell a megoldást megtalálni, mert neki már nem élnek se barátai, se
olyan közeli rokonai, mint mi vagyunk.
A nagy zabálás után még maradtak
finomságok, amiket dogibag-ben kellett elhoznunk. Irány Dömsöd!
Még világosban, de már éppen
naplementekor értünk a bázisra. Áronnak megtiltottam, hogy ma bármilyen
tanulásfélével foglalkozzon, de azért azt furcsának találtam, hogy Internetezés
közben fel sem ment a Laci által javasolt oldalra, hogy megnézze, körülbelül
milyen eredményt ért el.
Először átmentem Bénihez, hogy megjött-e
Anika németre fordítandó Erkölcsi Bizonyítvány-a. Ott volt vele a lánya és az
unokája. Béni ideadta a dokumentumot. közben megittunk 1-2 kupica pálinkát.
Amíg Áron Internetezett, kimentem fát
vágni és begyújtottam a cserépkályhába.
Megnéztem a készleteket, hogy szükséges-e
még valamit beszereznünk a holnapi diótorta sütéshez. Azt terveztem, hogy a mai
eseménydús és izgalmas nap után korán fekszünk le, de ez elég későre tolódott.
Amikor végre lefeküdtem, még szóltam Áronnak is, hogy fejezze be a számítógépes
foglalkozását. Azt mondta „rendben” és ezzel megnyugodva még elzártam a cserépkályha
ajtaját és ágyba bújtam.
Nem tudni miért, az éj közepén
felébredtem és azt láttam, hogy Áron szobájából fény szűrődik ki. Először azt
gondoltam, hogy Áron véletlenül égve felejtett egy villanyt. Amikor átmentem
(már elmúlt 3:00 óra), még ott ült a számítógép előtt és játszott. Nagyon pipa
lettem és azt mondtam, hogy azonnal feküdjön le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése