Velős csont

Őszi hűvös, de napsütéses reggelre ébredtünk.

Áront már meg se kérdeztem, hogy jönne-e velem a piacra, csak mentem. Vettem két doboz tojást, sütni való tokaszalonnát, újhagymát, leveszöldséget egy nagydarab velős csontot, egy nagy csirkecombot és 30 dkg darált marhahúst a tervezett bolognai spagettihez.

Hazaérve Áron egy bögre forró tejeskávéval honorálta, hogy neki nem kellett jönnie a piacra.

Azonnal hozzákezdtem a reggeli készítéséhez. Meg sem kérdeztem Áront, hogy mit szeretne reggelizni, mert úgy is tudom, hogy bundás kenyér az első számú kedvenc.Áron hozott be paradicsomot és paprikát. A bundáskenyeret dicsérte, hogy ilyen finomat csak én tudok készíteni.

Reggeli után feltettem a velős csontot főni nagyon kis lángon, mert Judittól úgy tanultam, hogy az a gyöngyözően tiszta húsleves titka. Mellé később beraktam egy csomó zöldséget.

Közben szóltam a Zoli bácsinak, hogy 500.- forint nagyon nyomja a zsebemet, ha a két fán túli részen lenyírná a gazokat, meg tudnék szabadulni tőle. El is vállalta, délután átjön és lenyírja. A két fa előtti nagy részen én szeretnék füvet nyírni.

Most már jóllakva, hozzáláttam a csavar rendező doboz felszereléséhez. Csak két tiplit kellett a falba tenni, de utána a kis fiókok elválasztó falainak implementálása már nem volt ilyen egyszerű és főleg sokáig tartott.

Megpirítottam a darált húst forró hagymás, fokhagymás olajon és a főtt makarónira rádobtam, majd reszelt sajttal megszórva betettem a sütőbe, ugyanúgy, mint a sütőzacskóba betett csirkecomb darabokat.

Áront megkértem, hogy tegyen rendet az íróasztalán, mert azt terveztem, hogy ebéd után együtt átnézzük majd az olasz tanulmányait.

Én is bekapcsoltam a számítógépet és még a későre tolódott ebéd előtt rendeztem benne a soraimat. A bolognai spagetti szárazra sikerült, viszont a velős csontos zöldségleves nagyon finom lett. Négy pirítóst is elhasználtunk alatta.

Amíg mi ebédeltünk Zoli bácsi lenyírta a kert hátsó traktusában a gazt és szedett egy csomó diót is Samó diófája alól.

Mielőtt átmentem volna Juditékhoz, szerettem volna megnézni, hogy Áron hol tart az olasz tanulmányaiban, de ehhez átmenetileg le kellett volna, hogy szakadjon az Internetről. Ez nehezen ment. Amikor végre sikerült, kikérdeztem volna a „lenni” létige (Essere) ragozását a személyes névmásokkal, de ebben az „Io sono”-nál nem jutottunk tovább. Ekkor kértem, hogy üljön le és egy A4-es papírra írja, amiket diktálok. Áron ettől nem lett boldog, de írta. Ha már ennyire belejöttem, lediktáltam neki a birtoklást kifejez ige (Avere) ragozását is. Azt kértem, hogy ezt a lapot tegye az íróasztala fölé és nézegesse, mert ez fontos lesz, én pedig néhanapján ki fogom kérdezni.

Juditék nagy munkában voltak, mert a kiadandó/eladandó házat kicsit rendbe akarják hozni. Pongó nagyon örült a nagy velős csontnak, amit átvittem.

Annyira teleettük magunkat délben, hogy vacsora gyanánt már csak az egyik süti felét ettük egy bögre tejjel.