Bár már ½ 7-kor bementem Áron szobájába, hogy megnézzem nem aludt-e el,
mégis csak 7:12-kor tudott elindulni, amitől én nem vagyok nyugodt. A szobáját
már nem is nézem meg, hogy hagyta, mert az nem is olyan fontos.
Reggeli után elkezdtem Duolingózni és folytattam a blog vázlatok
publikálását. Az elmaradások közel két hónapra csökkentek.
Bevittem a Raiffeisen Bankba az Equilor-nak utalandó pénzt és remélve, hogy
sikeres lesz az együttműködésünk, egy kicsit megkönnyebbültem, hogy ezen is túl
vagyok.
Visszafele leszálltam az ALDI-nál. Vettem egy palack tejet és egy négyes
alkoholos filctoll készletet.
Áron jókedvűen jött haza a suliból. Szuperlatívuszokban mesélt a dupla
kémia és a dupla olaszóráról. Az iskolai ebédet is finomnak találta, azonban
itthon még mindig nem állt rá a szerintem helyes vágányra, ami az iskolát
illeti. Nincs leckefüzete, így nincs is amit megmutasson és nem is akar semmit
megmutatni. Ma is csak azért csinált rendet, hogy lemehessen focizni és a
Bálinttal találkozni.
Amíg lent volt, ismét megpróbáltam a Canon Pixma MP 495 nyomtatónkat
rábírni, hogy lépjen vezeték nélküli (Wireless Wifi) kapcsolatba a számítógéppel,
de nem sikerült.
Este felhívtam Nóra nagyit, hogy ne feledje, csütörtökön este hatkor megyünk
hozzá a Csák doktornővel. Nagy azt kérdezte, hogy minek?
Emőke átjött a karfiolért, mert azt főzte vacsorára és nekünk is áthozott
egy nagy adagot megfőve belőle, hogy holnap abból készítsek tejfölösen,
sajtosan levest.
Vacsorára megkóstoltuk a bableves maradékát, de végül ki kellett önteni,
mert kezdett megsavanyodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése