Nóra nagyi egyre gyengébb

Valami miatt nagyon korán felébredtem. Még csak az hiányzik, hogy alvási zavaraim legyenek. Miután nem találtam az ágyam mellett a notebookomat, bementem Áron szobájába.

Ő aludt, de látom, hogy az elkobzott notebookját az enyémmel pótolta. Visszavettem, és majd ha felébred, megbeszélem vele, hogy ez helytelen, máskor ilyent ne tegyen.

A felkelése sem volt egyszerű. Miután azt kérem, hogy legkésőbb 7-ig hagyja el a lakást, ehhez képest ½ 8-kor kelt fel.

Ismerkedem a Zmey Notepad-del. Olyan, mint egy nagyon lecsupaszított Word.

Elkezdtem a Raspberry Pi-re a Raspbian (Linux) telepítését. Nagyon oda kell figyelnem minden mozdulatra, és ha nem lenne fórum, akkor meg se tudnám csinálni.

Amikor Áron hazaért a suliból azt javasoltam, hogy menjünk el a Nóra nagyihoz. Fel is hívtam volna, ha felvette volna a telefont, de nem tette. Ettől még jobban sürgettem Áront, hogy induljunk el.

A 139-essel hamar odaértünk a Moszkva térre és onnan már gyalog. Közben bementünk a sarki CBA-ba venni a nagyinak néhány dolgot. Áron kinézett egy gyorsan elkészíthető zacskós májgombóclevest, én pedig kávétejszínt kerestem, de vettünk még a nagyinak szőlőt és gyümölcslevet.

A következő probléma az volt, hogy a nagyi a kapucsengőre sem reagált. Szerencsénkre épp jött egy lakó és az beengedett a lenti kapun. Fent a nagyi a lakás csengőre sem reagált. Végül az újabb telefonhívásunkat felvette, de csak akkor értette meg, hogy kik vagyunk és itt állunk az ajtaja előtt, amikor már szinte kiabáltunk a telefonba.

Végre kinyitotta a kisablakot, de nem találta a lakáskulcsot. Hiába mondtam és mutattam, hogy ott van a kisasztalon, nagyon nehezen jött össze a dolog. Egy 1/2 órába telt, míg bejutottunk.

Áron rögtön feltette a levest főni, sőt még tett bele a hűtőben talált paradicsomból és paprikából is, amit még a múlt héten hoztunk.

Nagyi egyre gyengébb és soványabb, egyre nehezebben hall és egyre rosszabbul néz ki. Arról hallani sem akar, hogy bemenjünk a János kórházba egy státusz kivizsgálásra, miközben kicsit felerősítenék.

A hűtőszekrényből nem fogyasztott el semmit, amiket korábban vittünk. Ott volt érintetlenül a sajt, a vaj, a tojások, a virslik és semmit nem eszik, de még az asztalon lévő pogácsát sem.

Teljesen kétségbe vagyok esve. Kérte, hogy ne akarjam őt bejuttatni a kórházba, de muszáj - mondtam. Jó, de akkor csak a jövő héten.

Áront is próbáltam rávenni, hogy hasson a nagyi lelkére, hátha tőle jobban elfogadja, ha kéri, hogy menjünk be a korházba. Nem tudom eldönteni, mi az a határ, ahol már az ő érdekében kellene erőszakosabbnak lennem.

Itthon megnéztem Áron angol leckéjét. Hibátlan volt, de baromi csúnya.