Hajnalban, amikor Manna azzal ébresztett, hogy ki
szeretne menni, hallottam, hogy dörög az ég alja, de ha ki akarsz menni, menj,
én attól csak jobban fogok tudni aludni.
Miután újabb rekordkísérlet történt a kései felkelésre,
semmi piac, csak a meglévő készletekből tudtam gazdálkodni. Nem kell aggódni, a
pékárut leszámítva, abból is elélnénk egy jó darabig.
Reggelire (12-kor) készítettem jó néhány bundáskenyeret,
Áront pedig kiküldtem a kertbe paradicsomért és paprikáért. A reggelihez
magamnak tejeskávét is készítettem, mert Áron se tejet, se kakaót nem kért.
Délelőtt több mint egy órát beszélgettem Bélával a Béke
téri rémtörténeteiről, meg a vese eltávolítása utáni egészségügyi
komplikációiról.
A kúp alatti rumli eltakarítását délutánra halasztottam.
Átmentem Gulyásékhoz, de csak Judit volt otthon. Egy olyan történetet mesélt
Lacikáról, amitől az eddiginél még jobban aggódtam Áron minden mozdulatára. Kávéztunk
és több mint egy órát trécseltünk.
Hazajövet felettem a zöldbabot főni és begyújtottam a kő
alatt a tüzet. A kőre feldobtam a korábban megfűszerezett és fokhagymával
megtűzdelt bordákat.
Amíg ez sült, addig elkészítettem az istálló padlásán a
világítást és Áron segítségével elkezdtük felpakolni a huzikából kirámolt
cuccokat. Alakul a rend, de a végeredmény még messze van.
Elkészítettem a mágneses nyelű kalapács prototípusát. A
terveim szerint holnapra a műgyanta is térhálósodik, és akkor átviszem
Ferikének megmutatni.
A zöldbab főzeléknek és a kövön sült oldalasnak sikere
volt. Most nagyon vigyáztam arra, hogy se az ecet, se a só ne legyen benne több
a kelleténél.
Este alig tudtam elaludni, egyfolytában Gulyás Lacika
állapotára gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése