A felkelés és az indulás nem ment simán. ½ 6-kor csörgött
az ébresztő. Én felébredtem, Áron aludt tovább. Bementem a szobájába, és amikor
mondtam, hogy mennyi az idő, morogva csak annyit mondott, hogy: „Tudom”. Ezután
többször szóltam, mert hatkor kellett volna elindulnia, amiből a végén 7:50
lett, mert szerinte a 0-dik óra ½ 8-kor kezdődik és ő arra be fog érni.
Jómagam is későn keltem, de nekem reggel nem volt más
programom, mint megreggelizni. Reggelire hering barna kenyéren és tejeskávé.
Elkezdtem a Duolingót, de átkapcsolva olaszra.
A közzétett blog bejegyzések száma ma is bővült öt nappal
és az elmaradás várhatóan a jövő héten megszűnik.
Elmentem az Okmányirodába, mert telefonon jelezték, hogy
alá van írva az „életbenlét” igazolásom a német nyugdíjhoz. Amikor megkaptam,
azon nyomban elvittem a postára és feladtam.
Visszajövet (kb. du. 3-kor) Áront már itthon találtam.
Ledőlt pihenni és olvasni. Iskolai dolgokkal nem foglalkozik, csak pihen pedig
most már este 8 óra van.
Vacsorára Áron kisütötte a maradék fasírt alapanyagot és
nagyon finom hamburgert készített a barna kenyéren, sajttal, salátával
ketchuposan. Én megettem hozzá az elsózott mángold maradékát és utána rozé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése