mobil telefonok

Hűvös, de gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk.

Mint minden reggelt, illetve már majdnem délben, most is a Duolingóval és egy kis blog írással kezdtem.

Az után megbeszéltem Áronnal, hogy mi lenne, ha ma a hagyományoktól eltérően csak egy pár virslit és egy lágy tojást reggeliznénk, persze a hozzávaló fokhagymás vajas pirítóssal, paradicsommal, paprikával, én még csípős paprikával és tejeskávéval. Áronnak tetszett az ötlet és azzal járult a reggelihez, hogy kiment a kertbe paradicsomért és paprikáért.

Folytatásként Áron a számítógéphez ragadt, én pedig átmentem Gulyásékhoz az öreg mobil telefonos csomagért. Judittól érdeklődtem Lacika állapota felől, de nem mondott túl jókat és ez engem agyon felkavart. Közben meghívott, hogy ebédeljek velük. Először csak egy csirkelevessel kínált, majd ebből nyúl sült lett rizzsel.

A mobil telefonokat átvittem T. Judithoz, hogy hátha talál közöttük egy olyan készüléket, ami használható és legalább annyira kártya független, hogy az ó Vodafonos SIM kártyáját elfogadja. Annak örült, hogy én ezeket ingyen felajánlottam, de annak kevésbé, hogy mindegyiknek volt valami hibája. Végül abban maradtunk, hogy ezzel a csomaggal teszek egy kört valamelyik GSM szerviznél és a jövő hét végén jelentkezem.

Onnan a Gabikáékhoz mentem. Feri bácsi a Forma 1 befejező stádiumát nézte. Nekem megjavított egy kalapácsot és utána átjött segíteni az ágycserét. A bélyegező szobából lehoztuk a folyton széteső ágyat és a kúp alól felvittük az „új” ágyneműtartós ágyat. Áron is segített, de a Feri bácsi nélkül pedig ezt meg sem tudtuk volna oldani.

Már elég későre fordult az idő, ezért megkértem Áront. hogy kezdjen el összepakolni. Én a kajákat csomagoltam, míg rá az iskola táskája és a Manna maradt.

Nagy nehezen végeztünk és el tudtunk indulni. Áginál leadtunk egy garnitúra kulcsot, elvittem neki Klári egy bőr dzsekijét és megkértem, hogy ha tud, akkor a jövő héten menjen be rendet csinálni és kitakarítani.

Onnan nehezebben jutottunk Kiskunlacházára, mintha visszajöttünk volna, de mentünk tovább Ráckeve felé.

Útközben többször is próbáltuk felhívni Nóra nagyit, de valószínűleg nem hallotta meg a telefon csörgését, mert nem vette fel a kagylót.

Nem sokkal este nyolc óra után értünk haza. Manna egész úton csöndben volt, de amint megérkeztünk a Gazdagrétre, már a parkolásnál elkezdett nyávogni. Kati néni kivarázsolt minket a koszból és a rendetlenségből. Nekem semmi más dolgom nem volt, mint hogy megmelegítsem a vacsorát és Áront fürdeni küldjem és Mannának is adjak enni.

Három részre osztottam el a hazahozott zöldbab főzeléket és a kövön sült oldalast, de Emőke még nem volt itthon, így azután csak ketten vacsoráztunk.

Kilenc és fél tíz között többször is vita volt azon, hogy Áronnak mikor kell elmennie, fürdeni.