20220210 Csütörtök
8-kor ébredtem.
Még elég frossen emlékeztem az álmaimban lepergett síelési emlékeimre, ahhoz, hogy éren is össze tudjam rakni a 20-30-40 évvel ezelőtti emlékeimet.
Az egész talán úgy kezdpdött, hogy az akkor még csak 5-6 éves Norci lányommal(ma Ő 47 éves) minden hézvégán lelkesen jártunk az OSC szervezte síedzésekre a Normafához. Ezaz akkori Rácz Aladár utcai lakásunktól 5 percnnyi autózásra volt.
Nyugodtan mondhatom, hogy mindketten ott sajútítottuk el a síelés alapjait.
Először még csak hazai pályákon (Normafaé János hegy, Nagyhideg hegy, Zebegény, Mátraháza) botladoztunk, de később már nagyobb társasággal kimerészkrdtünk (Ausztria, Olaszország, Svájc, Franciaország) nehezebb (piros, néha fekete) sípályáira is.
Legutóbb néhány ével ezelőtt Áron fiammal, Emőke lányommal Zoliék társaságában voltunk síelni.
Félre a nosztalgiázassal, 10-kor készítettem egy szerény reggelit (májashurka kenyérrel és ketchuppal), utána tejeskávé.
A tél is alább adta, délbdn 12° C van.
Két nap múlva aranyeső. A rendes nyugdíjon felül jön a 13. havi és T. Sanyi is tervezi, hogy törleszt.
Késő este Áron még hozott be vacsorát (rántott csirkemell csíkok sültkrumplival, mellé majonézes fokhagyma krém).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése