Online Check In

A büntetés, amiért nem figyeltem oda, hogy a faházban is le kegyen kapcsolva a világítás, az, hogy ma külön csak ezért le kell utaznom Dömsödre.

Azért, hogy egy ici-pici haszna is legyen az útnak, magamhoz vettem a Zitukának szánt lovakról szóló ajándékkönyvet.

Reggel bekaptam egy pár falatot, Áronnak szóltam, hogy a hülyeségem miatt le kell mennem Dömsödre és 10 óra tájban elindultam.

Emőkének is becsöngettem, hogy ne keressen, mert lemegyek.  Gyorsan megtöltött egy kis palackot ásványvízzel, hogy az úton tudjak inni.

Azt hittem, hogy a hülyeséget nem lehet fokozni, de lehet. Már egy megállót megtettem a 8E busszal, amikor a zsebeimben kutatva kiderült, hogy nincs nálam a Dömsödi kulcs.

Nosza, vissza és magamhoz vettem a kulcsokat.

8E-s busz, M4-es metró, 1-es villamos és a 12:05-ös Volánbusz. Még az a szerencse, hogy azon nem kellett mérgelődnöm, hogy milyen sokba kerül az oda-vissza út, mert nekem már ez mind ingyen van.

Lehet, hogy már említettem: Királyhegyi Pál társaságában egyszer valaki azt találta mondani, hogy „az idős kornak is vannak előnyei.”

Mire Királyhegyi azt mondta: „Csak mondj egyetlen egyet.” Hát én mondok: az ingyenes utazás.

Egy óra alatt értem le és a házhoz vezető úton betértem a Klárika ajánlotta Mizsei étterembe. Rendeltem egy pontyhalászlét. Hát elmondhatom, hogy összehasonlítva a „Kukacos” halászléjével, ez jobb ízű volt, több volt és olcsóbb volt.

A házba érve emeltem két fokot a termosztáton és rögtön átmentem a faházba lekapcsolni a világítást.

Becsöngettem Bénihez is, csak hogy megköszönjem a figyelmességét, és hogy öt hétre elbúcsúzzak.

Nem sokat maradtam a házban, mert még Gazdagréten is sok dolgom van és a fő feladatot, amiért lementem, elvégeztem. Visszaállítottam a termosztátot 10°C körülire és gondosan bezártam.

Egy késő délutáni busszal indultam haza.

Amikor megérkeztem, Áron melegített vacsorát.

Utána elkezdtem az online check in-t elvégezni. Ahhoz képest, hogy ilyet most csináltam életemben először, elég simán ment.