20200913 vasárnap
Reggelire, de már majdnem délben a füstölt tarjából vágtam le egy vékony szeletet és azt kezdtem el sütni, amikor már mind a két oldala már megsült rádobáltam az apróra vágott vöröshagymát és ráütöttem egy tojást. A konyhakertben találtam érett paradicsomot hozzá,
Emőke bejelentkezett a viberen, írta, hogy ők délután 5 és 6 óra között fognak megérkezni és kérdezte, hogy van-e valamire szükségem, amit útközben megvehetnének. Minden van itthon, mert tegnap voltam a piacon, esetleg a Manna sírjára hozhatna elültethető virágot.
Délután ötkor elkezdtem locsolni ls nem sokkal azután, hogy befejeztem a locsolást, megérkeztek Emőkéék..
A pafikát felkötötték a töltőre, mert csak 60 %.on állt. Hiába kínáltam őket a csirkelevessel, nem kértek, mert nem voltak éhesek, viszont még nagyon jól sütött a nap ahhoz, hogy kimenjünk egyet úszni. A stégen derült ki, hogy egyedül én vagyok ilyen vállalkozó szellemű. Emőke csak a lábát lógatta bele a vízbe, András pedig kigereblyézte a hínárt amit még elért.
A nap még sütött, de a víz hőmérséklete már sportos volt. Ők a padon ültek, amíg én leúsztam a penzumot.
Bejövet András bepakolta a Pafika négy téli kerekét az autó hátsó ülésére és a csomagtartóba. Emőke pedig átment a telkére és szedett egy nagy zacskó almát. Nem is értettem, hogy tudta összeszedni, mert már kezdett sötétedni.
A megfagyott csirkeleves lábassal együtt került a csomagtartóba és indultunk Gazdagrétre.
Itthon Áron feltette a lábas megfagyott csirkelevest melegedni, de csak án ettem belőle. A maradékot, amikor már kicsit lehűlt, betettem a mélyhűtőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése