A téli-nyári időszámítás átállásának köszönhetően alaposan kialudtuk magunkat.
Reggelire már csak akkor hívtam le Áront, amikor már minden, ami kedvence készen volt.
Sült virsli, lágy tojás, kefir és bundás kenyér ráolvasztott sajttal.
A délelőtt azzal telt, hogy kontaktáltam a kütyü esetleges vevőjével.
Amikor egy kicsit fellélegeztem, akkor visszaragasztottam a huzika riasztójának az ajtónyitás érzékelőjét.
Áron, leszámítva azt a 15 percet, amikor gyakorolt a zongorán, szinte egész nap a számítógép előtt ült.
Nagyi telefonált, hogy hányra érünk haza, mert ő úgy emlékezett, hogy vasárnapot beszéltünk meg.
Délben odatettem az ebédet főni, illetve sülni. 3/4 4 is elmúlt, mire asztalhoz ültünk. Az ebéd kelkáposzta főzelék volt sült lazaccal..
A készülődés hazafelé nem ment simán. Áronnak kb. ötször kellett szóljak, hogy hagyja abba a neten lógást, mert legkésőbb 5-kor el kell induljunk ahhoz, hogy hatra Mariann zongora tanárnőnél megjelenjen.
Mindent, még a Mannát is bepakoltam az autóba nélküle és helyette. Minden ablakot és zsalugátert becsuktam, mindent kikapcsoltam és mire sikerült őt végre lecsalnom, már majdnem 1/2 6 lett mire elindultunk. Annyira késésben voltunk, hogy félúton fel kellett hívnunk Mariannt és közösen abban állapodtunk meg, hogy a mai zongoraórát elhalasztjuk.
Itthon Áron a Mannával átment Emőkéhez, én pedig már nagyon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése